Április harmadikára írta ki a parlamenti választásokat Áder János, februárig hivatalban levő köztársasági elnök. A választásokat nagy várakozás előzi meg, mert 2010 óta nem volt ilyen esélye a kormányváltásnak, s a lakosság szinte azonos arányban támogatja a kormányt és az ellenzéket. Hogy megértsük a mostani választásokat, vissza kell mennünk két évtizedet az időben.

A jelenlegi kormányt Orbán Viktor Fidesz nevű pártja, s a kis Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alkotja. Orbán Viktor eddig négyszer volt Magyarország miniszterelnöke. Először 1998 és 2002 között, majd ezt 2002 és 2010 között baloldali-liberális kormányzás követte. Ezt az időszakot a fideszesek szeretik Gyurcsány-korszaknak nevezni, de valójában három miniszterelnöke volt a szocialistáknak: Medgyessy Péter győzött 2002-ben, de két év múlva őt Gyurcsány Ferenc puccsolta meg. A korábban Medgyessy mögött álló MSZP és SZDSZ 2004-ben meg akarta vonni a bizalmat a miniszterelnöktől, aki inkább előre menekült és maga nyújtotta be lemondását. Ekkor lett miniszterelnök Gyurcsány Ferenc, aki 2006-ban újabb választást nyert meg a szocialistáknak, ám hamarosan kiderült, hogy egész mást akar csinálni, mint amiket ígért.

2006 májusában tartott egy zártkörű rendezvényt a balatonőszödi kormányüdülőben, ahol olyanokat mondott az elhíresült „őszödi beszédében”, hogy „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”. A beszéd hangfelvétele – máig tisztázatlan módon – szeptemberben nyilvánosságra került, s hatalmas tüntetéseket váltott ki. Gyurcsány helyzetét tovább nehezítette a gazdasági világválság is, ezért 2009-ben lemondásra kényszerült, s az új kormányt Bajnai Gordon vezette a 2010-es választásokig hátralevő egy évben.

2010-re a lakosságnak elege lett a szocialistákból, s kétharmaddal választották meg Orbán Viktort. Ő sokat tanult 2002-es vereségéből, s számos eszközzel igyekezett bebiztosítani következő győzelmét. A határon túli magyaroknak azonnal kettős állampolgárságot és választójogot adott (amire a Gyurcsány-kormány nem volt hajlandó), s ezért a határon túli magyarok többsége a mai napig a Fidesz támogatójának számít. Orbánnak 2002-es veresége után rá kellett jönnie, hogy nem maradt médiája. Ezért 2010-től fokozatosan elfoglalta a közszolgálati televízió- és rádiócsatornákat, a legtöbb országos napilapot, a megyei lapok teljes hálózatát. Az ellenzéknek csak egy-két kereskedelmi csatorna, néhány lap és főleg internetes portál maradt, ahol hallathatta hangját.

A 2014-es választások előtt jött az úgynevezett „rezsicsökkentés”, amikor az energiaárakat a lakosság számára kedvezővé tették, szemben a szocialisták áremeléseivel. Ezekkel az intézkedésekkel 2014-ben sikerült újra kétharmaddal nyerniük. Ezt az is elősegítette, hogy a 2014-es és 2018-as választásokon az ellenzéki pártok külön indultak, egymással is küzdöttek, hogy ki a legerősebb ellenzéki párt. Közben Gyurcsány Ferenc kilépett a szocialista pártból és 2011-ben megalakította saját pártját, a Demokratikus Koalíciót, amely mára a legerősebb ellenzéki párt lett. Segítették továbbá a kétharmados győzelmet az egyre szaporodó kamupártok, amelyek mögött nem volt tényleges támogatottság, csak a választások lebonyolításához törvény szerint járó állami támogatást vették fel, amivel többnyire sose számoltak el.

A következő ciklusban nagy eseménynek számított a 2015-ös migránsválság. Ekkor jelentős, főleg közel-keleti tömegek lépték át illegálisan a magyar határt, de nem itt akartak letelepedni, hanem a leggazdagabb nyugati országokban. Orbán Viktor szerencséjére Angela Merkel beengedte őket Németországba, így Magyarországon csak az átvonulásuk keltett rémületet, különösen a déli határ menti kistelepüléseken. Magyarországnak csak egy helyen kellett védeni a schengeni határokat: délen, a szerb határon. Ezen a viszonylag rövid szakaszon a kormány szögesdrót-falat emelt állandó határőrizettel.

Orbán élvezte a lakosság nagy részének támogatását az illegális bevándorlók távoltartására irányuló politikájában. Ennek döntő szerepe lett 2018-as újraválasztásában. 

Eddigre a kormánypropaganda állandó célpontja lett a magyar származású, de Amerikában élő milliárdos, Soros György is, mert támogatta a kormányt bíráló ellenzéki civil szervezeteket, s kívánatosnak tartotta migránsok európai letelepítését. Hasonlóan egyre inkább Orbán bírálatainak célpontja lett Brüsszel, a „brüsszeli bürokraták”, élükön az EU akkori vezetőjével, Junckerrel. Óriásplakátok jelentek meg szerte az országban, melyeken Gyurcsány, Soros, Juncker képeivel ijesztgették a választókat. „Brüsszel” egyre inkább szitokszóvá vált Orbán beszédeiben, jóllehet a magyar lakosság nagy többsége a mai napig az Európai Unió híve. Orbán egyre gyakrabban tér el az EU legtöbb tagállamának álláspontjától, s helyette inkább keleti (orosz, török, kínai) országok autokratikus vezetőivel ápol baráti viszonyt. Megromlott viszonya saját uniós pártcsaládjával is: a fideszes képviselők kénytelenek voltak távozni az Európai Néppártból (EPP), s most helyette egy konzervatívnak nevezett szövetséget próbálnak összekovácsolni.

A 2019-es önkormányzati választások még jobban megmutatták, mennyire kettészakadt a magyar társadalom: a főváros és több vidéki nagyváros az ellenzéket támogatta, míg a kisebb települések lakói a Fideszt. Ez nyilván összefüggésben van a média állapotával, a tömegtájékoztatással. Azok, akik csak a „közszolgálati” csatornákat tudják fogni vagy a megyei lapokat olvassák, az internethez nem férnek hozzá, könnyen elhiszik a Fidesz interpretációját. Ellenzéki politikus nem is szerepelhet élő adásban a „közszolgálati” csatornákon, leszámítva a választás előtti kötelező öt percet.

A kétharmados többség kifejezés egyébként megtévesztő. Nem azt jelenti, hogy a lakosság kétharmada támogatja a kormányt, mivel a magyar választási rendszer szabályai miatt 50 %-nál kevesebb relatív választási többséggel is el lehet érni egy kétharmados parlamenti többséget. Ezenkívül különböző trükkökkel tovább torzítják a választási arányokat. Azok a magyarok, akik a környező országokban élnek, postai levélben adhatják le szavazataikat, azoknak viszont, akik az itthoni állapotok miatt nyugatra mentek dolgozni vagy letelepedni, el kell menniük néhány kijelölt – általában külképviseleti – helyre, ahol leadhatják szavazatukat. Ezt sokan nem tudják vállalni, különösen az Angliában dolgozó nagyszámú magyar. A 2018-as országgyűlési választáson nagy felháborodást keltett, hogy külföldieket – elsősorban Ukrajnában élő magyarokat - bejelentettek magyarországi lakcímre, s a szavazás napján kisbuszokkal átszállították őket Magyarországra. Volt olyan ház, ahová kétszáznál is több kárpátaljait jelentettek be. Hogy ez a továbbiakban ne számítson törvénysértésnek, eltörölték azt a szabályt, hogy a választóknak állandó magyarországi lakhellyel kelljen rendelkeznie.

.

Közben gazdaságilag Orbán egyre inkább csak a saját hobbijait és barátai, családtagjai körét hozza előnybe. Focimániáját stadionok sorának felépítésével elégíti ki (nem csak az ország határain belül, hanem a környező országok magyarlakta városaiban is). Szülőfalujának, Felcsútnak futballakadémiája anyagilag a legtámogatottabb az egész országban. Eközben a magyar futball színvonala semmit se javul, sok csapatban alig játszanak magyarok, csak afrikai, ukrán vagy délszláv játékosok.

Orbán régi célja egy új nemzeti tőkésosztály létrehozása. Csakhogy ezt nem versenyeztetéssel, a tehetségesek helyzetbe hozásával kívánja elérni, hanem a rokonok, barátok, párthívek előnyhöz juttatásával. Magyarország jelenlegi leggazdagabb embere Mészáros Lőrinc, Orbán felcsúti barátja, egykori gázszerelő. A korrupció Magyarországon az egyik legmagasabb Európában. Legutóbb az igazságügyi államtitkár bukott le, s bár látványosan gyorsan lemondott pozíciójáról, mégis szabadlábon van, mert a kétharmados parlamenti többség fenntartásához az ő szavazataira is szükség van.

Eközben a kormány elhanyagolta az egészségügyet és az oktatást, illetve számos nagy magyar egyetem működtetését olyan frissen létrehozott alapítványokra bízta, amelyek vezetésébe a kormánnyal szimpatizáló embereket nevezett ki. A Covid-pandémiának eddig 40000-nél több áldozata van, ami lakosságarányosan az egyik legrosszabb a világon. Az oktatásban egyre nagyobb a tanárhiány, ahogy sok más szakmában is kevés a szakképzett munkaerő. Az előző években sok fiatal, valamint jól képzett szakember vándorolt ki nyugati országokba jobb fizetés reményében, például Angliába és Hollandiába. Félő, hogy többségük sohase fog visszatelepülni. Pedig az ország nagy demográfiai problémával küzd, hasonlóan sok európai országhoz.

2021-ben az ellenzéki pártok elhatározták, hogy szövetségben indulnak el a következő parlamenti választásokon, Egységben Magyarországért néven. Ehhez az is hozzájárult, hogy a választási törvény 2020. novemberi módosítása megnehezítette, hogy az ellenzéki pártok külön-külön pártlistán induljanak a választásokon. Bár a Fidesz csak „baloldalként” emlegeti őket, ami itt a kommunistázással azonos, valójában ebben az ellenzéki szövetségben megtalálható a jobboldali Jobbiktól az előző rendszerben fontos szerepet játszó politikusokat is tagjai közt tudó Magyar Szocialista Pártig sokféle politikai irányzat. Hat ellenzéki párt alkotja a szövetséget (Demokratikus Koalíció, Jobbik, Lehet más a politika, Momentum, Magyar Szocialista Párt, Párbeszéd Magyarországért), amelyek Magyarország történetében először egy előválasztást rendeztek. Ezen elindult minden párt egy jelöltje és a pártonkívüli Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere. (Általában a pártelnökök indultak, de a DK esetében nem Gyurcsány Ferenc, hanem a felesége, Dobrev Klára, aki az Európai Parlament képviselője. Az ellenzékiek igyekeznek Gyurcsányt legalább formálisan a háttérben tartani, hiszen ő még mindig az egyik legmegosztóbb, legnépszerűtlenebb vezető politikus.)

Az előválasztást végül nem az esélyesnek gondolt Karácsony Gergely vagy Dobrev Klára, hanem a vallásos, konzervatív Márki-Zay Péter nyerte, aki korábban a Fidesz támogatója volt és most szeretné megszólítani a Fideszből kiábrándult szavazókat is. A Fidesz-propaganda szerint azonban ő mégis Gyurcsány klónja, az igazi vezér a háttérben Gyurcsány. Ilyen jellegű óriásplakátokkal árasztják most el az országot. 

A Fidesz rengeteg pénzt költ már most januárban is, amikor e sorok íródnak, a kampány hivatalos február közepi kezdete előtt internetes reklámokra. Magyarországon szinte nem lehet úgy megnyitni egy videót a Youtube-on, hogy ne a Fidesz kampánya tolakodjék azonnal az arcunkba.

A politikusok egyelőre inkább egymás lejáratásával, ócsárlásával vannak elfoglalva programjuk ismertetése helyett, amitől az átlag szavazónak csak az a benyomása támad, hogy „Ezek mind egyformák!” Pedig a valódi vitára szükség lenne! Nagy kérdés, lesz-e miniszterelnök-jelölti vita.

Orbán Viktor egykor jó szónoknak, jó vitakészséggel megáldott politikusnak ismertünk meg, mostanában viszont menekül minden nyilvános vita elől, amióta 2002-ben a Medgyessy Péterrel, majd 2006-ban Gyurcsány Ferenccel folytatott televíziós vita után elvesztette a választást. Most sem áll érdekében kiállni. Emellett a kormánnyal szemben kritikus újságírókkal se hajlandó leülni vagy televíziós csatornákban szerepelni. Csak az állami rádióban hajlandó ugyanannak a hölgynek interjút adni péntek reggelente. A Fidesz programját se látni. Legutóbb is összesen annyi volt: „Folytatjuk!”.

Eközben az ellenzék hónapokon át próbálta összefésülni a hat párt programját, és még így is kérdéses, hogy egy esetleges győzelem után képesek-e fenntartani az egységet, s mi lesz, ha Gyurcsány nem elégszik meg azzal, hogy ő lesz a valószínűleg legtöbb képviselőt adó – jelenleg ellenzéki - párt, a Demokratikus Koalíció frakcióvezetője. Puccsolt ő már meg független miniszterelnököt!

Egyelőre mindenki ígér. Illetőleg az ellenzék csak ígérni tud, mert nincs hatalmon. A Fidesz viszont sose látott pénzosztásba kezdett. A nyugdíjasok újra megkapják a 2009-ben megszüntetett 13. havi nyugdíjat és nyugdíjemelést kapnak, a gyermekes családok visszakapják a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadójukat. A 25 éven aluli munkavállalók SZJA-mentességet kapnak, a katonák fegyverpénznek nevezett hat havi juttatást, az orvosok milliós fizetést. Közben szárnyal az infláció, a kormány pedig sorra veszi fel a hiteleket. Akárki győz majd áprilisban, az biztos, hogy az új kormánynak nem lesz könnyű a helyzete!

Abkarovits Endre

Ui. Az írás még január végén készült, s azóta a háború befolyásolta a pártok választási propagandáját