Aan deze pagina wordt gewerkt. 

Ilyennek képzeltelek

 

Szövegíró: Szenes Iván

 

Ilyennek képzeltelek mindig,

Álmatlan éjszakákon át,

Bár nem tudtam te rólad semmit,

Csak vártam te rád.

 

Ilyennek képzeltem az érzést,

Amit úgy hívnak szerelem

A mesebeli boldogságot

Elhoztad nekem.

 

Mit mondjak néked, nem is tudom,

semmi sem új a nap alatt,

Szeretlek téged nagyon-nagyon

Azóta, hogy megláttalak.

 

Ilyennek képzeltelek mindig,

Tavaszi álmok idején,

És az élettől én mást nem kérek,

Csak te légy enyém.

 

Ik wist hoe je er uitzag

 

Tekst: Szenes Iván

 

Ik wist al hoe je er uitzag,

In al die slapeloze nachten,

Al kende ik je nog niet,

Ik keek al naar je uit.

 

Ik wist al hoe het voelde,

Dat wat men liefde noemt,

Geluk als in een sprookje

Heb je mij gebracht.

 

Wat moet ik je zeggen? Ik weet het niet,

Er is niets nieuws onder de zon,

Ik houd heel veel van je

Al zolang ik je ken.

 

Ik wist al hoe je er uitzag,

Altijd als ik in de lente droomde,

En ik vraag niets anders van het leven,

Dan dat jij mijn ware bent.

Hunyd be a szemed

 

Szövegírók: G. Dénes György

Zeneszerzők: Hegedüs Tamás

 

Hozzám nem illik a könnyes frázis,

könnyelmű sok buta, giccses szó.

Szégyen, tudom, de bevallom mégis,

szerelmünk több, mint illúzió.

Nem illik vallani nőnek vágyról,

csak titkon sírhat egy éjjelen,

bocsássák meg nekem azt, hogy lángol

úgy, mint még soha, az én szívem.

 

Hunyd be a szemed és gondolj rám,

én is így teszek sok hosszú éjjelen át.

Futni, menekülni késő már,

amióta láttam arcodnak lágy mosolyát.

Sorsod átfutott a sorsomon,

ott égett az ajkad egy percig az ajkamon.

 

Tőlem el nem választ senki,

mert te hozzám tartozol.

S ha kísértésbe jönnél,

hogy elhagyj egy éjszakán:

Csak hunyd be szemed

és már úgyis gondolsz rám.

 

Gyűlölöm a vadvirágos rétet

 

Szövegírók: Pogár Tibor, Széky S. Dénes

 

Elmondottam a szélnek lenn a kertben,

S a Hold is tudja már, hogy nem szeretlek.

Virágaid és vallomásaid,

Tán azt hiszed, hogy örömet szereztek.

 

Gyűlölöm a vadvirágos rétet,

Hol a kezed a kezembe tévedt.

Gyűlölöm az emlékedet,

Ez a pár nap mi volt neked?

Kinek felelsz, kinek bűnhődsz érte?

 

Gyűlölöm már életemben mindig,

Tekinteted puha, nagy bilincsét.

Szemed sarkán azt a vásott,

Azt a rejtett mosolygásod,

Azt a hívó, titkos kicsi fényt.

Gyűlölöm a barna hangod,

Ezt a furcsa mély harangot.

Nékem tűzvészt kongatott,

Habár mily' halkan suttogott.

 

Gyűlölöm a vadvirágos rétet,

Hol a kezed a kezembe tévedt.

Akármilyen csodaszép volt

Az volt a baj, az a kézcsók,

Ott kezdődött minden fájdalom.

 

Gyűlölöm a barna hangod,

Ezt a furcsa mély harangot.

Nékem tűzvészt kongatott,

Habár mily halkan suttogott.

Gyűlölöm a vadvirágos rétet,

Hol a kezed a kezembe tévedt.

 

Akármilyen csodaszép volt

Az volt a baj, az a kézcsók,

Ott kezdődött minden fájdalom.

 

Sluit je ogen

 

Tekst: G. Dénes György

Muziek: Hegedüs Tamás

 

Ik hou niet zo van tranentrekkers

Of van loze woorden en clichés.

Het is beschamend, maar toch zeg ik:

Onze liefde is meer dan een illusie.

Het hoort niet dat wij vrouwen openlijk verlangen,

Wij mogen slechts wenen in de stilte van de nacht

Vergeef me dus dat ik beken:

mijn hart staat in vuur en vlam.

 

Sluit je ogen  en denk aan mij

Ik doe dat ook menig lange nacht.

Weggaan, vluchten kan niet meer,

Sinds ik je lieve glimlach zag.

Het lot heeft ons bij elkaar gebracht,

‘t moment dat jouw lippen op de mijne brandden..

 

Niemand kan je van mij afpakken,

Want jij hoort bij mij.

En als je in de verleiding komt,

Om me te verlaten voor een nacht…

Sluit dan je ogen

En dan denk je weer aan mij.

 

Ik haat die bloemenweide

 

Tekst: Pogár Tibor, Széky S. Dénes

 

Ik zei tegen de wind in de tuin,

En ook de maan weet het al, ik hou niet van je.

Al je bloemen en je liefdesverklaringen,

Hebben mij echt niet kunnen bekoren.

 

Ik haat die bloemenweide,

Waar je hand de mijne pakte.

Ik haat de herinnering aan jou,

Wat hebben die paar dagen voor jou betekend?

Bij wie moet je je verantwoorden? Voor wie moet jij erom boeten?

 

Ik haat het mijn hele leven al,

die zachte beklemmende blik van je,

en die schalkse glimlach

vanuit je ooghoek

Dat uitnodigende, stiekeme lichtje in je ogen.

Ik haat je donkere stem,

Dat vreemde, diepe geluid.

Het klinkt alsof er ergens brand is,

Al spreek je nog zo zachtjes.

 

Ik haat die bloemenweide,

Waar je hand de mijne pakte.

Hoe mooi het allemaal ook was,

Helaas  is met die handkus

ook meteen mijn smart ontstaan.

 

Ik haat je donkere stem,

Dat vreemde, diepe geluid.

Het klinkt als een brandalarm,

Al spreek je nog zo zachtjes.

Ik haat die bloemenweide,

Waar je hand de mijne pakte.

 

Hoe mooi het allemaal ook was,

Helaas is met die handkus

ook meteen mijn smart ontstaan.

Mindig az a perc

Szövegírók:        Mihály István

Zeneszerzők:     Fényes Szabolcs

 

Mindig az a perc a legszebb perc,

Mit meg nem ád az élet,

Az a legszebb csók,

Mit el nem csókolunk.

Mindig az az álom volt a szép,

Mely gyorsan semmivé lett,

Amit soha többé meg nem álmodunk.

 

Ma a csókra még csak várunk,

Menekülhetsz tőlem még,

S megmarad a forró vágyunk,

Mint egy szép emlék.

Mindig az a legszebb perc,

Mit meg nem ád az élet,

Az a legszebb csók,

Mit el nem csókolunk.

 

Hiába futsz előlem,

A szíved, bárhogy fél,

Szemed titokban tőlem,

Szerelmes választ kér.

A szívem adnám én is,

Egyetlen csókodért.

Miért szenvedünk hát mégis?

Én jól tudom, hogy mért.

 

Mindig az a perc a legszebb perc,

Mit meg nem ád az élet,

Az a legszebb csók,

Mit el nem csókolunk.

Mindig az az álom volt a szép,

Mely gyorsan semmivé lett,

Amit soha többé meg nem álmodunk.

 

Ma a csókra még csak várunk,

Menekülhetsz tőlem még,

S megmarad a forró vágyunk,

Mint egy szép emlék.

Mindig az a legszebb perc,

Mit meg nem ád az élet,

Az a legszebb csók,

Mit el nem csókolunk.

Altijd weer dat ogenblik

Tekst:    Mihály István

Muziek:  Fényes Szabolcs

 

Het mooiste ogenblik is altijd het ogenblik,

Dat het leven je niet geeft,

De mooiste kus is

Die je elkaar niet geeft.

Het zijn altijd de mooiste dromen,

Die weer snel voorbij zijn,

En die we nooit meer meemaken.

 

We hebben elkaar nog niet gekust,

Je kunt nog van me weg,

dan blijft ons vurig verlangen bestaan,

zoals de herinnering aan iets moois.

Het mooiste is het ogenblik,

dat het leven je niet geeft,

De mooiste kus is

Die je elkaar niet geeft.

 

Vergeefs vlucht je weg van me,

Al ben je heimelijk bang voor me,

Je hart  vraagt

om een verliefd antwoord,

Ik zou ook mijn hart graag geven.

Voor een enkele kus van jou.

Maar waarom  moeten we dan zo lijden?

Ik weet precies waarom

 

Het mooiste ogenblik is altijd het ogenblik,

Dat het leven je niet geeft,

De mooiste kus is

Die je elkaar niet geeft.

Het zijn altijd de mooiste dromen,

Die weer snel voorbij zijn,

En die we nooit meer meemaken.

 

We hebben elkaar nog niet gekust,

Je kunt nog van me weg,

dan blijft ons vurig verlangen bestaan,

zoals de herinnering aan iets moois.

Het mooiste is het ogenblik,

dat het leven je niet geeft,

De mooiste kus is,

Die je elkaar niet geeft.

 

A gyöngyhalász

Szövegírók:        Pártos Jenő

Zeneszerzők:     Georges Bizet

 

A tenger felett, bíborban úszik a fény,

Tűzcsókkal várja a holdas éjszakát.

A szívem remeg, lágy szellő hozza felém

A gyöngyhalászok szomorú sóhaját.

 

A gyöngy, a drága gyöngy

Ott fekszik lenn a tengeren.

Leszáll a gyöngyhalász

És vége már, ha nem vigyáz

Egy gyöngyszem ott a lét,

Így küzdi át az életét.

Nincs sírkereszt, csak néma gyász,

Ha örökre elmerül a gyöngyhalász.

 

Egy gyöngyszem ott a lét,...

...Ha örökre elmerül a gyöngyhalász.

A gyöngy, a gyöngyhalász.

A gyöngy, a gyöngyhalász.

De parelvisser

Tekst:    Pártos Jenő

Muziek:  Georges Bizet

 

Het licht boven de zee is donkerrood gekleurd,

‘t verwelkomt het maanlicht met een vurige kus.

Mijn hart beeft,  een lichte bries brengt me

De droeve verzuchtingen van de parelvissers

 

Parels, dure parels

Liggen op de bodem van de zee.

De parelvisser daalt af naar benee

Als hij niet voorzichtig is, sterft hij in de zee

Het bestaan is daar één parel

Die vecht  om het bestaan

Geen grafkruisje, slechts stille rouw,

als een visser niet meer bovenkomt

 

Het bestaan is slechts één parel

... als een visser niet meer bovenkomt.

Parels, parelvissers.

Parels, parelvissers.

 

Hamvadó cigarettavég

Szövegíró: Hegedüs Tamás

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.

Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.

Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,

Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén.

 

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,

Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár

Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz

Nyugszik a tálca hamus peremén

Az ő sorsa pontosan enyém.

 

Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.

Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.

A szív az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj,

Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.

 

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.

Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.

Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,

Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén

 

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,

Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár.

Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz

Nyugszik a tálca hamus peremén

Az ő sorsa pontosan enyém.

Smeulende sigarettenpeuk

Tekst: Hegedüs Tamás

Een smeulende sigarettenpeuk in de asbak, langzaam brandt hij op.

Sigaretje, geloof me, net als jij ben ik ook brandend weggesmeten.

Ooit was ik gelukkig, ik stond in vuur en vlam, mijn donkerrode lippen vol verleiding

Maar nu zit ik in mijn kamer, alleen, met niets dan herinneringen om me heen.

 

Ik geloofde je, en de zomer brandde van al onze vurige kussen, maar nu is het herfst, ook in mijn hart, het is laat, mijn tijd zit er bijna op.

Een witte peuk, licht bevend in de nacht en gloeiend  van de koorts, ligt langzaam op te branden, 

Stil ligt hij daar op de rand van de asbak,

Zijn lot is dat van mij.

 

Er klinkt ergens muziek in de nacht, De maan staat aan de hemel.

Mijn hart klopt en dreunt  als een trein en stopt straks op het station.

Een hart kan niet alles aan, maar morgen doet het missschien geen pijn meer

als ik je tegenkom en jij niets tegen me zegt

 

Een smeulende sigarettenpeuk in de asbak, langzaam brandt hij op.

Sigaretje, geloof me, net als jij ben ik ook brandend weggesmeten.

Ooit was ik gelukkig, ik stond in vuur en vlam, mijn donkerrode lippen vol verleiding

Maar nu zit ik in mijn kamer, alleen, met niets dan herinneringen om me heen.

 

Ik geloofde je, en de zomer brandde van al onze

 vurige kussen, maar nu is het herfst, ook in mijn hart, het is laat, mijn tijd zit er bijna op.

Een witte peuk, licht bevend in de nacht en gloei-end  van de koorts, ligt langzaam op te branden,

Stil ligt hij daar op de rand van de asbak,

Zijn lot is dat van mij.

 

Szeretlek én

Szövegírók: Fekete György, Velasquez

 

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,

Jó volna becézni,

csókolni újra a szád,

Úgy sír a nótám,

Nélküled borongós ősz van,

És nincs többé nyár.

 

Elvitted tőlem az álmaimat,

pedig az élet csak gyertyaláng

Lassan felőrlöd (-i) a vágyaimat,

S mire felébred(sz) késő lesz már...

 

Tudtad, hogy fáj, mégis elmentél,

bíztál a nyárban és azt hitted,

sosem lesz tél,

hull már a hó is,

te hívnál most vissza,

de szívemben más képe él.

 

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,

Jó volna becézni,

csókolni újra a szád,

Úgy sír a nótám, Nélküled borongós ősz van,

És nincs többé nyár.

Szeretlek én

Szövegírók:Fekete György, Velasquez

 

Ik hou van je, kom bij me terug,

ik wil lieve woordjes zeggen,

en je kussen op de mond

Ik zing een somber lied,

zonder jou is is het leven een druilerige herfst

en wordt het nooit meer zomer

 

Je hebt mijn dromen van me afgenomen,

Maar het leven is slechts een kaarsvlam

Langzaam vermorzel jij mijn verlangens,

En als je wakker wordt, is het te laat...

 

Je wist dat het pijn deed, toch ging jij weg,

Je geloofde in de zomer en dacht,

het wordt nooit winter,

Maar nu sneeuwt het al,

Je zou mij terug willen,

maar mijn hart is nu van een ander.

 

Ik hou van je, kom bij me terug,

ik wil lieve woordjes zeggen,

en je kussen op de mond

Ik zing een somber lied,

zonder jou is is het leven als een druilerige herfst, en wordt het nooit meer zomer

 

Hiába menekülsz

 

Malcsiner Béla

 

Hiába menekülsz, hiába futsz.

A sorsod elől, futni úgyse tudsz.

Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,

Hogy, egymásért szenvedünk.

 

Hiába gondolod, hogy vége már,

Hiába vagy fölényes és vidám.

Én úgyis tudom, a könny arcodon,

Még álmodban visszajár.

 

A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk.

De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj,

Egyszer ád, csak nekünk.

 

Hiába menekülsz, hiába futsz.

A sorsod elől futni, úgyse tudsz.

Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,

Hogy, egymásért szenvedünk.

Ott ahol zúg

 

Szövegírók:        Dr. Takáts László

Zeneszerzők:     Dr. Kiss Angyal Ernő

 

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.

Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ.

Dombok ormain érik már a bor.

Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.

Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.

Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

 

Ott ahol zúg az a négy folyó,

Ott ahol szenvedni jó,

Ott ahol kiömlött annyi drága vér,

Ezredévről mond mesét a szél,

Búg a kürt az ősi várfokán,

Honvéd áll a Hargitán.

S Erdély szent bércére zúgva száll,

Visszaszáll a magyar turul madár!

 

Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek.

Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.

Még az égen is, hadak útja jár,

S a legendák hős vezére paripára száll.

Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó.

Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.

 

Ott ahol zúg a négy folyó.

Ott ahol szenvedni jó.

Ott ahol kiömlött annyi drága vér.

Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.

Búg a kürt az ősi vár fokán,

Honvéd áll a Hargitán.

S Kárpát szent bércére búgva száll,

Büszkén áll a magyar turul madár!

 

Hiába menekülsz

 .-.-.-. MOET NOG WORDEN VERTAALD.-.-.-.-.

Malcsiner Béla

 

Hiába menekülsz, hiába futsz.

A sorsod elől, futni úgyse tudsz.

Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,

Hogy, egymásért szenvedünk.

 

Hiába gondolod, hogy vége már,

Hiába vagy fölényes és vidám.

Én úgyis tudom, a könny arcodon,

Még álmodban visszajár.

 

A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk.

De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj,

Egyszer ád, csak nekünk.

 

Hiába menekülsz, hiába futsz.

A sorsod elől futni, úgyse tudsz.

Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,

Hogy, egymásért szenvedünk.

Ott ahol zúg

 

Szövegírók:        Dr. Takáts László

Zeneszerzők:     Dr. Kiss Angyal Ernő

 

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.

Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ.

Dombok ormain érik már a bor.

Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.

Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.

Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

 

Ott ahol zúg az a négy folyó,

Ott ahol szenvedni jó,

Ott ahol kiömlött annyi drága vér,

Ezredévről mond mesét a szél,

Búg a kürt az ősi várfokán,

Honvéd áll a Hargitán.

S Erdély szent bércére zúgva száll,

Visszaszáll a magyar turul madár!

 

Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek.

Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.

Még az égen is, hadak útja jár,

S a legendák hős vezére paripára száll.

Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó.

Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.

 

Ott ahol zúg a négy folyó.

Ott ahol szenvedni jó.

Ott ahol kiömlött annyi drága vér.

Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.

Búg a kürt az ősi vár fokán,

Honvéd áll a Hargitán.

S Kárpát szent bércére búgva száll,

Büszkén áll a magyar turul madár!

 

Honvágy

 

Szövegírók:        Kristóf Károly

De Fries Károly

 

Idegenben keserűbb a sírás,

Idegenben másképp fúj a szél

Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés,

Ha az ember messze földön él.

 

Néha felsír benned, ami emlék

Szívedben egy magyar nóta szól.

Hol van az a poros kicsi görbe utca,

Ahol boldog gyermekkorod volt.

 

Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját

Duruzsol egy hang belül és csábítóan azt mondja honvágy… honvágy…

 

Idegenben keserűbb a sírás,

Idegenben másképp fúj a szél

Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól

hiába mégy felejteni mindig haza gondolsz

És valld be azt, hogy nagyon árván élsz.

 

Hiába való az útravaló, ha elfogy egyszer a hazai jó ennivaló

Soha nem fogy el, soha nem megy el a lelkedből a fájdalom, ha rá emlékezel.

Honvágy

 

Szövegírók:        Kristóf Károly

De Fries Károly

 

Idegenben keserűbb a sírás,

Idegenben másképp fúj a szél

Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés,

Ha az ember messze földön él.

 

Néha felsír benned, ami emlék

Szívedben egy magyar nóta szól.

Hol van az a poros kicsi görbe utca,

Ahol boldog gyermekkorod volt.

 

Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját

Duruzsol egy hang belül és csábítóan azt mondja honvágy… honvágy…

 

Idegenben keserűbb a sírás,

Idegenben másképp fúj a szél

Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól

hiába mégy felejteni mindig haza gondolsz

És valld be azt, hogy nagyon árván élsz.

 

Hiába való az útravaló, ha elfogy egyszer a hazai jó ennivaló

Soha nem fogy el, soha nem megy el a lelkedből a fájdalom, ha rá emlékezel.

Ne kérdezd, ki voltam

 

Szövegírók:        Galántay Gyula

Orsy Mária

 

Hagyjuk a múltat, oly mindegy, barátom.

Hazudjak meséket egy furcsa leányról?

Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok!

 

Ma még szeretlek, a mámort kívánom,

De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom.

Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok!

 

Én nem kívánok többé nagy regényt,

Csak könnyen elszaladó percet.

Így töltök el már minden éjszakát,

Ide jutottam, nincs tovább.

 

Ne kérdezd, ki voltam,

A csókodat én akartam.

Ha majd egyszer megsokalltad,

Azt mondod: agyő.

 

Egy könnyet se ejtek,

Ó én könnyen elfelejtlek.

És tán azt se kérdezem meg:

Ne is mondd meg, hogy miért.

 

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.

Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik...

 

Ne kérdezd, ki voltam,

A sorsomat én akartam.

S ha majd egyszer megsokalltam,

Azt mondom: agyő.

 

Sokszor hallottam szeretlek örökké,

Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé!

Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok.

 

Múlnak az évek, elhamvad a csók is.

Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is.

Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok

 

Én nem kívánok többé túl sokat,

Csak néhány odadobott percet.

Így töltök el most minden éjszakát.

Nekem már mindegy, nincs tovább.

 

Ne kérdezd, ki voltam,

A csókodat én akartam.

S ha majd egyszer megsokalltad,

Azt mondod: agyő!

 

Egy könnyet se ejtek,

Ó én könnyen elfelejtlek.

És tán azt se kérdezem meg:

Ne is mondd meg, hogy miért.

 

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.

Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik...

 

Ne kérdezd, ki voltam,

A sorsomat én akartam.

S ha majd egyszer megsokalltam,

Azt mondom: agyő.

Ne kérdezd, ki voltam

 

Szövegírók:        Galántay Gyula

Orsy Mária

 

Hagyjuk a múltat, oly mindegy, barátom.

Hazudjak meséket egy furcsa leányról?

Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok!

 

Ma még szeretlek, a mámort kívánom,

De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom.

Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok!

 

Én nem kívánok többé nagy regényt,

Csak könnyen elszaladó percet.

Így töltök el már minden éjszakát,

Ide jutottam, nincs tovább.

 

Ne kérdezd, ki voltam,

A csókodat én akartam.

Ha majd egyszer megsokalltad,

Azt mondod: agyő.

 

Egy könnyet se ejtek,

Ó én könnyen elfelejtlek.

És tán azt se kérdezem meg:

Ne is mondd meg, hogy miért.

 

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.

Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik...

 

Ne kérdezd, ki voltam,

A sorsomat én akartam.

S ha majd egyszer megsokalltam,

Azt mondom: agyő.

 

Sokszor hallottam szeretlek örökké,

Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé!

Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok.

 

Múlnak az évek, elhamvad a csók is.

Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is.

Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok

 

Én nem kívánok többé túl sokat,

Csak néhány odadobott percet.

Így töltök el most minden éjszakát.

Nekem már mindegy, nincs tovább.

 

Ne kérdezd, ki voltam,

A csókodat én akartam.

S ha majd egyszer megsokalltad,

Azt mondod: agyő!

 

Egy könnyet se ejtek,

Ó én könnyen elfelejtlek.

És tán azt se kérdezem meg:

Ne is mondd meg, hogy miért.

 

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.

Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik...

 

Ne kérdezd, ki voltam,

A sorsomat én akartam.

S ha majd egyszer megsokalltam,

Azt mondom: agyő.

A kettőnk életét

Szövegírók:        Rákosi János

Zeneszerzők:    Hajdú Júlia

 

A kettőnk életét úgy féltem én.

Száz felhő tornyosul kettőnk egén.

Túl sok az ismerős, jó barát,

ki mindenbe belelát,

s mindegyik tanácsot ád.

Jól vigyázz, oly könnyen

összedől a boldogság,

és új szívet akkor senki se vár.

Egymásnak élhetünk szép csendesen,

és boldog is lehetsz nagyon velem.

Nem kell sok ismerős, jó barát,

ki mindenbe belelát,

szívünk jobb tanácsot ád.

 

Egymásnak élhetünk szép csendesen,

és boldog is lehetsz nagyon velem.

Nem kell sok ismerős, jó barát,

ki mindenbe belelát,

szívünk jobb tanácsot ád.

A kettőnk életét

Szövegírók:        Rákosi János

Zeneszerzők:    Hajdú Júlia

 

A kettőnk életét úgy féltem én.

Száz felhő tornyosul kettőnk egén.

Túl sok az ismerős, jó barát,

ki mindenbe belelát,

s mindegyik tanácsot ád.

Jól vigyázz, oly könnyen

összedől a boldogság,

és új szívet akkor senki se vár.

Egymásnak élhetünk szép csendesen,

és boldog is lehetsz nagyon velem.

Nem kell sok ismerős, jó barát,

ki mindenbe belelát,

szívünk jobb tanácsot ád.

 

Egymásnak élhetünk szép csendesen,

és boldog is lehetsz nagyon velem.

Nem kell sok ismerős, jó barát,

ki mindenbe belelát,

szívünk jobb tanácsot ád.