Nederlandstalig artikel: zie onder
Tízéves a kontinens legnagyobb koncerttermi orgonája
És tizenegyéves a Művészetek Palotája
Tavaly ünnepelte a MÜPA fennállásának 10. évfordulóját, most május 21-22-én pedig az orgonájáét, ami a kontinens legnagyobb – nem templomi, hanem – koncertermi orgonája. A fesztiválon a legjobb magyar előadó mellett a párizsi Notre Dame orgonistája is fellép.
Pótlandó a tavalyi évfordulós megemlékezésekről történő megemlékezést, ez alkalomból elevenítsük fel a MÜPA építésének történetét, s jelentőségét a magyar és európai zenei életben!
Az évforduló alkalmából visszaemlékezéseket lehet olvasni nem csak az elmúlt 11 évről, hanem az azt megelőző, majdnem ugyanolyan hosszú előkészületekről is. Ezek közül különösen érdekes volt a Zoboki Gáborral, az épület fő tervezőjével a MÜPA Magazinja részére készített interjú.
Az építményről való gondolkodás a kilencvenes évek közepére megy vissza. Ekkor még úgy állt, hogy Budapest 1996-ban világkiállítást rendez, kezdetben Béccsel közösen pályáztak, de előbb az osztrákok léptek vissza 1991-ben, majd 1994 őszén Budapest is.
kiállítás helyszínének a Duna partjának délpesti, korábbi dokkterületét nézték ki. A világkiállítás lemondása után ennek a területnek új funkciókat kellett keresni. Addig Budapest kulturális létesítményei szinte kizárólag a Belvárosban voltak. Igazán nagy koncertterme nem volt a fővárosnak, s a meglevők (Zeneakadémia, Pesti Vigadó, Erkel Színház) is épp felújítás előtt álltak. Az új Nemzeti Színház szintén ide került, s három évvel a MÜPA előtt készült el.
A Művészetek Palotája eleve egy összművészeti létesítménynek épült, de a benne elhelyezendő intézményekkel kapcsolatos ötletek folyamatosan változtak. Az szinte végig a terv része volt, hogy egy kortárs képzőművészeti múzeum (Ludwig Múzeum) lesz az épület folyó felőli részén elhelyezve. Majdnem az átadásig úgy volt, hogy a magyar népi kultúra ápolásáért felelős csúcsintézmény, a Hagyományok Háza is ide költözik, de végül maradtak korábbi helyükön, a Budai Vigadóban. Az épületben két színházterem van: a kisebb a Fesztivál Színház (eredetileg ez lett volna a Hagyományok Háza előadóterme), a nagyobb a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Különösen ez utóbbi állította nagy kihívások elé a fiatal építészeket (Zoboki Gábor kb. 150 fős nemzetközi tervező csapattal dolgozott.), de a különböző művészeti ágakat magába foglaló építmény is újszerű létesítmény volt Magyarországon, a washingtoni Kennedy Center, a párizsi Pompidou Központ vagy a londoni Barbican lehettek a példaképei.
Jellemző, hogy az eredeti tervpályázatot Zoboki Gábor még egy egész másfajta tervvel nyerte el 2000-ben, s csak egy évvel a megbízás elnyerése után döntöttek a politikai és kulturális kormányzatok úgy, hogy az épület legalább három intézményt foglaljon magába. Mivel utoljára 1907-ben épült koncertterem Budapesten (Zeneakadémia), így a tervezőknek nem is igazán lehetettek ilyen irányú tapasztalataik. Zoboki Gábor azonban nem csak építész volt, de - ahogy ő mondja – „zenebolond” (hangszereken játszott, zeneszerzést tanult, karmesternek is készült), de táncolt is (népitáncot, jazzbalettet), így nem okozott számára nehézséget, hogy kapcsolatot teremtsen zenész szakemberekkel. A tervezés során végig kikérte vezető karmesterek (Kocsis Zoltán, Fischer Iván és Ádám), zenészek (különösen Fassang László) tanácsait. Különös jelentőséggel bírt, hogy sikerült megnyernie a világ leghíresebb akusztikai szakemberének, az amerikai Russel Johnsonnak együttműködését. Nem csoda, hogy a kezdetek után nem sokkal már a világ egyik legjobb akusztikájú koncerttermeként emlegették a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet. Olyan hírességek jöttek szerepelni a MÜPA-ba, mint Sir Simon Rattle, Zubin Mehta, Gideon Kremer, Cecillia Bartoli, a King’s Singers, a Berlini Filharmonikusok, hogy csak néhány nevet említsünk.
Az alapkövet 2002-ben rakta le Orbán Viktor miniszterelnök és Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter. Az építőknek állandóan egyeztetniük kellett a kulturális vezetéssel (négy és fél év alatt négy kulturális miniszterrel!) és az anyagiakat biztosító gazdasági tárcákkal. 2005-ben került sor az átadásra, 2006-ra készült el az orgona. Több mint 10 000 esemény volt azóta, ötmillió vendéggel. A Művészetek Palotája részben befogadó színház, részben saját produkcióik vannak. (Otthona a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak és a Nemzeti Énekkarnak). Mindenféle zenei, táncos műfaj megtalálható a műsorán, s olyan műfajok képviselői is megtöltik nézőkkel a nagytermet, amelyek korábban a kisebb Zeneakadémián se mertek önálló estet szervezni. A népzenészek közül például csak a Muzsikás mert ott több koncertre vállalkozni, a MÜPA-ban már számos Csík-, Vujicsics-, Söndörgő-koncert volt, a Magyar Állami Népi Együttes is rendszeresen szerepel itt (a Budai Vigadó mellett), énekesek szólóesteken vagy többen együtt (Sebestyén Márta, Herczku Ágnes, Bognár Szilvia, Szalóki Ágnes, Palya Bea, Berecz András stb.). De jelen van a jazz, a világzene, a tánc minden fajtája. A nagyteremben azonban a komolyzene dominált az előző tíz évben 3800 előadással.
Az intézmény fejlesztése azóta se állt meg. Saját HD stúdiója van, mozija, két MÜPA-rádió (egy a komolyzenének, egy az egyéb műfajoknak), öt közösségi internetes csatornán van jelen. A koncertekről televíziós felvételek készülnek, amiket a tévé MÜPART címen sugároz rendszeresen.
Az aktuális programokról a www.mupa.hu honlapon tájékozódhatunk
.
Abkarovits Endre
NEDERLANDS:
Tien jaar Paleis der kunsten
Vorig jaar vierde het Művészetek Palotája (Paleis der kunsten) in Budapest zijn tienjarig bestaan. Het centrum liet zich bij die gelegenheid herdopen tot MüPa, een afkorting waaronder het muziektheater al tijden bekend stond. Het MűPa is het grootste cultuurcentrum van Hongarije. Dit voorjaar wordt op 21 en 22 mei gevierd dat het orgel van het MűPa, het grootste concertzaalorgel van het continent eveneens tien jaar bestaat. Behalve voraanstande Hongaarse organisten zal ook de orgnaist van de Notre Dame uit parijs een concert verzorgen. Het likt ons een goede gelegenheid een svene terig te kijken op de totstandkoming van dieze grootste muziekgebouw van Hongarije zijn plaats in de Hongaarse en Europese muziekwereld.
In tal van artikelen in o.a. het MüPa Magazine is het afgelopen jaar teruggeblikt op de tien eerste seizoenen en ook op de moeizame voorbereidingen op de bouw. Heel interessant was daarin het interview met de hoofdarchitect Gábor Zoboki. Het idee voor dit gebouw is medio jaren negentig ontstaan. Men ging er destijds nog vanuit dat de wereldtentoonstelling van 1996 in Budapest zou worden gehouden. Aanvankelijk overigens samen met Wenen, dat zich echter in 1991 terugtrok, waarna ook Hongarije in 1994 hetzelfde besluit nam. Het beoogde terrein voor deze expo werd gevormd door de voormalige dokken aan de oever van de Donau in het zuiden van Pest. Na het afblazen van de wereldtentoonstelling moest er een nieuwe bestemming worden gevonden voor dit terrein.
Tot dan toe waren alle cultuurinstellingen geconcentreerd in de binnenstad (Belváros) en de stad bezat geen echt grote concertzaal. (De muziekzalen die er wel waren, de Muziekacademie, de Pesti Vigadó en het Erkel-theater, stonden allemaal op de nominatie voor renovatie.) Ook het Nationaal Theater had hier een plekje gekregen en was drie jaar voor de MüPa voltooid.
Het Paleis der Kunsten was van meet af aan bedoeld als plaats voor alle kunstvormen, maar de plannen omtrent de instellingen die er een plekje moe(s)ten krijgen zijn eigenlijk steeds bijgesteld. Wat wel van het begin af aan steeds het plan is geweest, was een museum voor moderne kunst (het Ludwigmuseum) aan de rivierzijde van het pand. Nog tot vlak voor de oplevering van de kunsttempel zou ook het Centrum voor volkscultuur hier onderdak vinden, maar uiteindelijk is dit Hagyományok Háza (Huis der Tradities) toch blijven zitten op zijn oude stekje, de Budai Vigadó).
Het MüPa heeft twee theaterzalen, een kleine zaal, het Fesztivaltheater (hier zou eerder het Huis der tradities komen) en een grote zaal, de „Nationale Concertzaal Béla Bartók”. Deze grote zaal vormde een grote uitdaging voor de jonge architecten (Gábor Zoboki had een team om zich heen van wel 150 internationale ontwerpers!). Het gebouw dat plaats moest bieden aan uiteenlopende kunstuitingen, was voor Hongarije een geheel nieuw en buitengewoon vooruitstrevend project, waarvoor het Kennedy Center in Washington, het Centre Pompidou in Parijs of het Barbican in Londen wellicht model stonden.
Het is typerend dat Gábor Zoboki in het jaar 2000 de ontwerpwedstrijd won met een totaal ander ontwerp en dat er een jaar later door de politici en de cultuurbestuurders besloten werd om het gebouw onderdak te laten geven aan minstens drie instellingen.
Aangezien er in Budapest voor het laatst in 1907 een concertzaal (de Muziekacademie) was gebouwd, was er ook helemaal geen ervaring aanwezig met de realsering van een dergelijk gebouw. Maar Gábor Zoboki was niet alleen architect, maar, zoals hij het zelf verwoordde, ook muziekgek (hij bespeelde instrumenten, studeerde compositie en deed een opleiding tot dirigent) en danser (volksdans en jazzballet) en dus was het voor hem een koud kunstje om goede relaties aan te knopen met professionals uit de muziekwereld. Tijdens de ontwerpfase ging hij voortdurend te rade bij vooraanstaande dirigenten (Zoltán Kocsis, Iván en Ádám Fischer, en musici (in het bijzonder László Fassang). Het was heel belangrijk dat hij zich wist te verzekeren van de medewerking van de Amerikaan Russel Johnson, de beroemdste specialist ter wereld op het gebied van akoestiek. Geen wonder dat de Nationale Concertzaal Béla Bartók al snel na de opening bekend stond als de zaal met de beste akoestiek ter wereld!
En tal van beroemdheden kwamen er musiceren: Sir Simon Rattle, Zubin Mehta, Gideon Kremer, Cecillia Bartoli, de King’s Singers en de Berliner Filharmoniker, om er maar een paar te noemen.
In 2002 werd de eerste steen gelegd door premier Viktor Orbán en de toenmalige minister van cultuur Zoltán Rockenbauer. De aannemers moesten voortdurend in conclaaf met de bestuurders in de culturele sector (in vier eneenhalf jaar vier ministers van cultuur) en met de economische ministeries waar het geld voor de bouwmaterialen vandaan moest komen. Het Müpa werd in 2005 geopend, en in 2006 was ook het orgel voltooid. Sedertdien hebben er meer dan tienduizend evenementen plaatsgevonden, die door vijf miljoen bezoekers zijn bezocht.
Het Paleis der Kunsten is voor een deel een ontvangend theater, maar doet ook aan eigen producties. Het is de thuisbasis voor het Nationaal Philharmonisch orkest en het Nationaal Koor. Op het programma staan uiteenlopende muziek- en dansvoorstellingen en ook vinden er allerlei goedbezochte voorstellingen plaats van artiesten die met hun genre of programma eerder niet eens in de kleinere Muziekacademie durfden te spelen. Van de folkmusici had eerder bijvoorbeeld alleen Muzsikás het aangedurfd een concert te geven in de Muziekacademie, maar in het MüPa zijn er al concerten geweest van Csík, Vujicsics en Söndörgő en ook het Staatsvolksdansensemble treedt hier regelmatig op (naast hun eigen Budai Vigadó). Ook wereldmuziekzangers hebben hier samen of solo opgetreden: Sebestyén Márta, Herczku Ágnes, Bognár Szilvia, Szalóki Ágnes, Palya Bea, Berecz András e.a.). Natuurlijk vind je hier ook alle andere genres, van andere wereldmuziek en jazz tot verscheidene soorten dans. Maar de grote zaal is de afgelopen jaren gedomineerd door klassieke muziek met in totaal 3800 concerten.
De ontwikkelingen in dit concertgebouw gaan overigens gewoon door. Er is een eigen HD-studio, een bioscoop, er zijn twee MüPa-radiozenders (een voor klassieke muziek en een voor de andre muziekgenres) en er zijn vijf internetradiokanalen. Van de concerten worden regelmatig televisieopnamen gemaakt, die op televisie te zien zijn onder de titel MÜPART.
Veel concerten en evenementen zijn ook uitstekend geschikt voor wie de Hongaarse taal niet machtig (genoeg) is! Veel plezier.
Actuele programmainformatie vindt u op www.mupa.hu.
Endre Abkarovits
(vert. door Edwin van Schie, verschenen in Most Magyarul! 74, mei 2016)