Liederen van verlangen- teksten van Karády Katalin


Ilyennek képzeltelekIk wist hoe je er uitzag
Szövegíró: Szenes Iván

Ilyennek képzeltelek mindig,
Álmatlan éjszakákon át,
Bár nem tudtam te rólad semmit,Csak vártam te rád.

Ilyennek képzeltem az érzést,
Amit úgy hívnak szerelemA mesebeli boldogságot
Elhoztad nekem.

Mit mondjak néked, nem is tudom,
semmi sem új a nap alatt,
Szeretlek téged nagyon-nagyon
Azóta, hogy megláttalak.


Ilyennek képzeltelek mindig,
Tavaszi álmok idején,
És az élettől én mást nem kérek,
Csak te légy enyém.
Tekst: Szenes Iván

Ik wist al hoe je er uitzag,
In al die slapeloze nachten,
Al kende ik je nog niet,
Ik keek al naar je uit.

Ik wist al hoe het voelde,
Dat wat men liefde noemt,
Geluk als in een sprookje
Heb je mij gebracht.

Wat moet ik je zeggen? Ik weet het niet,
Er is niets nieuws onder de zon,
Ik houd heel veel van je
Al zolang ik je ken.

Ik wist al hoe je er uitzag,
Altijd als ik in de lente droomde,
En ik vraag niets anders van het leven,
Dan dat jij mijn ware bent.
Hunyd be a szemedSluit je ogen
Szövegírók: G. Dénes GyörgyZeneszerzők: Hegedüs
Tamás

Hozzám nem illik a könnyes frázis,
könnyelmű sok buta, giccses szó.
Szégyen, tudom, de bevallom mégis,szerelmünk több, mint illúzió.
Nem illik vallani nőnek vágyról,
csak titkon sírhat egy éjjelen,
bocsássák meg nekem azt, hogy lángol úgy, mint még soha, az én szívem.


Hunyd be a szemed és gondolj rám,
én is így teszek sok hosszú éjjelen át.Futni, menekülni késő már,
amióta láttam arcodnak lágy mosolyát.
Sorsod átfutott a sorsomon,
ott égett az ajkad egy percig az ajkamon.

Tőlem el nem választ senki,
mert te hozzám tartozol.
S ha kísértésbe jönnél,
hogy elhagyj egy éjszakán:
Csak hunyd be szemed
és már úgyis gondolsz rám.
Tekst: G. Dénes György
Muziek: Hegedüs Tamás


Ik hou niet zo van tranentrekkers
Of van loze woorden en clichés.
Het is beschamend, maar toch zeg ik:
Onze liefde is meer dan een illusie.
Het hoort niet dat wij vrouwen openlijk verlangen,
Wij mogen slechts wenen in de stilte van de nacht
Vergeef me dus dat ik beken:
mijn hart staat in vuur en vlam.

Sluit je ogen en denk aan mij
Ik doe dat ook menig lange nacht.
Weggaan, vluchten kan niet meer,
Sinds ik je lieve glimlach zag.
Het lot heeft ons bij elkaar gebracht,
‘t moment dat jouw lippen op de mijne brandden..

Niemand kan je van mij afpakken,
Want jij hoort bij mij.
En als je in de verleiding komt,
Om me te verlaten voor een nacht…
Sluit dan je ogen
En dan denk je weer aan mij.
Gyűlölöm a vadvirágos rétetIk haat die bloemenweide
Szövegírók: Pogár Tibor, Széky S. Dénes

Elmondottam a szélnek lenn a kertben,
S a Hold is tudja már, hogy nem szeretlek.
Virágaid és vallomásaid,
Tán azt hiszed, hogy örömet szereztek.

Gyűlölöm a vadvirágos rétet,
Hol a kezed a kezembe tévedt.
Gyűlölöm az emlékedet,
Ez a pár nap mi volt neked?
Kinek felelsz, kinek bűnhődsz érte?



Gyűlölöm már életemben mindig,
Tekinteted puha, nagy bilincsét.
Szemed sarkán azt a vásott,
Azt a rejtett mosolygásod,
Azt a hívó, titkos kicsi fényt.


Gyűlölöm a barna hangod,
Ezt a furcsa mély harangot.
Nékem tűzvészt kongatott
Habár mily' halkan suttogott.

Gyűlölöm a vadvirágos rétet,
Hol a kezed a kezembe tévedt.
Akármilyen csodaszép volt
Az volt a baj, az a kézcsók,
Ott kezdődött minden fájdalom.

Gyűlölöm a barna hangod,
Ezt a furcsa mély harangot.
Nékem tűzvészt kongatott,
Habár mily halkan suttogott.
Gyűlölöm a vadvirágos rétet,
Hol a kezed a kezembe tévedt.

Akármilyen csodaszép volt
Az volt a baj, az a kézcsók,
Ott kezdődött minden fájdalom.
Tekst: Pogár Tibor, Széky S. Dénes


Ik zei tegen de wind in de tuin,
En ook de maan weet het al, ik hou niet van je.
Al je bloemen en je liefdesverklaringen,
Hebben mij echt niet kunnen bekoren.

Ik haat die bloemenweide,
Waar je hand de mijne pakte.
Ik haat de herinnering aan jou,
Wat hebben die paar dagen voor jou betekend?
Bij wie moet je je verantwoorden? Voor wie moet jij erom boeten?

Ik haat het mijn hele leven al,
die zachte beklemmende blik van je, en die schalkse glimlach
vanuit je ooghoek
Dat uitnodigende, stiekeme lichtje in je ogen.

Ik haat je donkere stem,
Dat vreemde, diepe geluid.
Het klinkt alsof er ergens brand is,
Al spreek je nog zo zachtjes.

Ik haat die bloemenweide,
Waar je hand de mijne pakte.
Hoe mooi het allemaal ook was,
Helaas is met die handkus
ook meteen mijn smart ontstaan.

Ik haat je donkere stem,
Dat vreemde, diepe geluid.
Het klinkt als een brandalarm,
Al spreek je nog zo zachtjes.
Ik haat die bloemenweide,
Waar je hand de mijne pakte.

Hoe mooi het allemaal ook was,
Helaas is met die handkus
ook meteen mijn smart ontstaan.
Mindig az a percAltijd weer dat ogenblik
Szövegírók: Mihály István
Zeneszerzők: Fényes Szabolcs

Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.

Ma a csókra még csak várunk,
Menekülhetsz tőlem még,
S megmarad a forró vágyunk,
Mint egy szép emlék.
Mindig az a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.



Hiába futsz előlem,
A szíved, bárhogy fél,
Szemed titokban tőlem,
Szerelmes választ kér.
A szívem adnám én is,
Egyetlen csókodért.
Miért szenvedünk hát mégis?
Én jól tudom, hogy mért.


Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.

Ma a csókra még csak várunk,
Menekülhetsz tőlem még,
S megmarad a forró vágyunk,
Mint egy szép emlék.
Mindig az a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Tekst: Mihály István
Muziek: Fényes Szabolcs

Het mooiste ogenblik is altijd het ogenblik,
Dat het leven je niet geeft,
De mooiste kus is
Die je elkaar niet geeft.
Het zijn altijd de mooiste dromen,
Die weer snel voorbij zijn,
En die we nooit meer meemaken.

We hebben elkaar nog niet gekust,
Je kunt nog van me weg,
dan blijft ons vurig verlangen bestaan,
zoals de herinnering aan iets moois.
Het mooiste is het ogenblik,
dat het leven je niet geeft,
De mooiste kus is
Die je elkaar niet geeft.

Vergeefs vlucht je weg van me,
Al ben je heimelijk bang voor me,
Je hart vraagt
om een verliefd antwoord,
Ik zou ook mijn hart graag geven.
Voor een enkele kus van jou.
Maar waarom moeten we dan zo lijden?
Ik weet precies waarom

Het mooiste ogenblik is altijd het ogenblik,
Dat het leven je niet geeft,
De mooiste kus is
Die je elkaar niet geeft.
Het zijn altijd de mooiste dromen,
Die weer snel voorbij zijn,
En die we nooit meer meemaken.

We hebben elkaar nog niet gekust,
Je kunt nog van me weg,
dan blijft ons vurig verlangen bestaan,
zoals de herinnering aan iets moois.
Het mooiste is het ogenblik,
dat het leven je niet geeft,
De mooiste kus is,
Die je elkaar niet geeft.
A gyöngyhalászDe parelvisser
Szövegírók: Pártos Jenő
Zeneszerzők: Georges Bizet

A tenger felett, bíborban úszik a fény,
Tűzcsókkal várja a holdas éjszakát.
A szívem remeg, lágy szellő hozza felém
A gyöngyhalászok szomorú sóhaját.



A gyöngy, a drága gyöngy
Ott fekszik lenn a tengeren.
Leszáll a gyöngyhalász
És vége már, ha nem vigyáz
Egy gyöngyszem ott a lét,
Így küzdi át az életét.
Nincs sírkereszt, csak néma gyász,
Ha örökre elmerül a gyöngyhalász.



Egy gyöngyszem ott a lét,...
...Ha örökre elmerül a gyöngyhalász.
A gyöngy, a gyöngyhalász.
A gyöngy, a gyöngyhalász.
Tekst: Pártos Jenő
Muziek: Georges Bizet

Het licht boven de zee is donkerrood gekleurd,
‘t verwelkomt het maanlicht met een vurige kus.
Mijn hart beeft, een lichte bries brengt me
De droeve verzuchtingen van de parelvissers

Parels, dure parels
Liggen op de bodem van de zee.
De parelvisser daalt af naar benee
Als hij niet voorzichtig is, sterft hij in de zee
Het bestaan is daar één parel
Die vecht om het bestaan
Geen grafkruisje, slechts stille rouw,
als een visser niet meer bovenkomt

Het bestaan is slechts één parel
... als een visser niet meer bovenkomt.
Parels, parelvissers.
Parels, parelvissers.

Hamvadó cigarettavégSmeulende sigarettenpeuk
Szövegíró: Hegedüs Tamás

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén.


Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.




Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj,
Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.


Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén


Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.
Tekst: Hegedüs Tamás

Een smeulende sigarettenpeuk in de asbak, langzaam brandt hij op.
Sigaretje, geloof me, net als jij ben ik ook brandend weggesmeten.
Ooit was ik gelukkig, ik stond in vuur en vlam, mijn donkerrode lippen vol verleiding
Maar nu zit ik in mijn kamer, alleen, met niets dan herinneringen om me heen.

Ik geloofde je, en de zomer brandde van al onze vurige kussen, maar nu is het herfst, ook in mijn hart, het is laat, mijn tijd zit er bijna op.
Een witte peuk, licht bevend in de nacht en gloeiend van de koorts, ligt langzaam op te branden,
Stil ligt hij daar op de rand van de asbak,
Zijn lot is dat van mij.

Er klinkt ergens muziek in de nacht, De maan staat aan de hemel.
Mijn hart klopt en dreunt als een trein en stopt straks op het station.
Een hart kan niet alles aan, maar morgen doet het missschien geen pijn meer
als ik je tegenkom en jij niets tegen me zegt

Een smeulende sigarettenpeuk in de asbak, langzaam brandt hij op.
Sigaretje, geloof me, net als jij ben ik ook brandend weggesmeten.
Ooit was ik gelukkig, ik stond in vuur en vlam, mijn donkerrode lippen vol verleiding
Maar nu zit ik in mijn kamer, alleen, met niets dan herinneringen om me heen.

Ik geloofde je, en de zomer brandde van al onze
vurige kussen, maar nu is het herfst, ook in mijn hart, het is laat, mijn tijd zit er bijna op.
Een witte peuk, licht bevend in de nacht en gloei-end van de koorts, ligt langzaam op te branden,
Stil ligt hij daar op de rand van de asbak,
Zijn lot is dat van mij.

Szeretlek énIk hou van je
Szövegírók: Fekete György, Velasquez

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
Jó volna becézni,
csókolni újra a szád,
Úgy sír a nótám,
Nélküled borongós ősz van,
És nincs többé nyár.


Elvitted tőlem az álmaimat,
pedig az élet csak gyertyaláng
Lassan felőrlöd (-i) a vágyaimat,
S mire felébred(sz) késő lesz már...





Tudtad, hogy fáj, mégis elmentél,
bíztál a nyárban és azt hitted,
sosem lesz tél,
hull már a hó is,
te hívnál most vissza,
de szívemben más képe él.


Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
Jó volna becézni,
csókolni újra a szád,
Úgy sír a nótám, Nélküled borongós ősz van,
És nincs többé nyár.
Szövegírók:Fekete György, Velasquez

Ik hou van je, kom bij me terug,
ik wil lieve woordjes zeggen,
en je kussen op de mond
Ik zing een somber lied,
zonder jou is is het leven een druilerige herfst
en wordt het nooit meer zomer

Je hebt mijn dromen van me afgenomen,
Maar het leven is slechts een kaarsvlam
Langzaam vermorzel jij mijn verlangens,
En als je wakker wordt, is het te laat...

Je wist dat het pijn deed, toch ging jij weg,
Je geloofde in de zomer en dacht,
het wordt nooit winter,
Maar nu sneeuwt het al,
Je zou mij terug willen,
maar mijn hart is nu van een ander.

Ik hou van je, kom bij me terug,
ik wil lieve woordjes zeggen,
en je kussen op de mond
Ik zing een somber lied,
zonder jou is is het leven als een druilerige herfst, en wordt het nooit meer zomer

MOET NOG VERTAALD
Hiába menekülszHiába menekülsz
Malcsiner Béla

Hiába menekülsz, hiába futsz.
A sorsod elől, futni úgyse tudsz.
Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,
Hogy, egymásért szenvedünk.

Hiába gondolod, hogy vége már,
Hiába vagy fölényes és vidám.
Én úgyis tudom, a könny arcodon,
Még álmodban visszajár.

A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk.
De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj,
Egyszer ád, csak nekünk.

Hiába menekülsz, hiába futsz.
A sorsod elől futni, úgyse tudsz.
Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,
Hogy, egymásért szenvedünk.
Malcsiner Béla

Hiába menekülsz, hiába futsz.
A sorsod elől, futni úgyse tudsz.
Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,
Hogy, egymásért szenvedünk.

Hiába gondolod, hogy vége már,
Hiába vagy fölényes és vidám.
Én úgyis tudom, a könny arcodon,
Még álmodban visszajár.

A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk.
De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj,
Egyszer ád, csak nekünk.

Hiába menekülsz, hiába futsz.
A sorsod elől futni, úgyse tudsz.
Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk,
Hogy, egymásért szenvedünk.
Ott ahol zúgOtt ahol zúg
Szövegírók: Dr. Takáts László
Zeneszerzők: Dr. Kiss Angyal Ernő

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor.
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Ezredévről mond mesét a szél,
Búg a kürt az ősi várfokán,
Honvéd áll a Hargitán.
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turul madár!

Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek.
Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.
Még az égen is, hadak útja jár,
S a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó.
Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol zúg a négy folyó.
Ott ahol szenvedni jó.
Ott ahol kiömlött annyi drága vér.
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán.
S Kárpát szent bércére búgva száll,
Büszkén áll a magyar turul madár!
Szövegírók: Dr. Takáts László
Zeneszerzők: Dr. Kiss Angyal Ernő

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor.
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér,
Ezredévről mond mesét a szél,
Búg a kürt az ősi várfokán,
Honvéd áll a Hargitán.
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar turul madár!

Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek.
Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.
Még az égen is, hadak útja jár,
S a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó.
Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol zúg a négy folyó.
Ott ahol szenvedni jó.
Ott ahol kiömlött annyi drága vér.
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán.
S Kárpát szent bércére búgva száll,
Büszkén áll a magyar turul madár!
HonvágyHonvágy
Szövegírók: Kristóf Károly
De Fries Károly

Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél
Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés,
Ha az ember messze földön él.

Néha felsír benned, ami emlék
Szívedben egy magyar nóta szól.
Hol van az a poros kicsi görbe utca,
Ahol boldog gyermekkorod volt.

Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját
Duruzsol egy hang belül és csábítóan azt mondja honvágy… honvágy…

Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél
Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól
hiába mégy felejteni mindig haza gondolsz
És valld be azt, hogy nagyon árván élsz.

Hiába való az útravaló, ha elfogy egyszer a hazai jó ennivaló
Soha nem fogy el, soha nem megy el a lelkedből a fájdalom, ha rá emlékezel.
Szövegírók: Kristóf Károly
De Fries Károly

Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél
Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés,
Ha az ember messze földön él.

Néha felsír benned, ami emlék
Szívedben egy magyar nóta szól.
Hol van az a poros kicsi görbe utca,
Ahol boldog gyermekkorod volt.

Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját
Duruzsol egy hang belül és csábítóan azt mondja honvágy… honvágy…

Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél
Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól
hiába mégy felejteni mindig haza gondolsz
És valld be azt, hogy nagyon árván élsz.

Hiába való az útravaló, ha elfogy egyszer a hazai jó ennivaló
Soha nem fogy el, soha nem megy el a lelkedből a fájdalom, ha rá emlékezel.
Ne kérdezd, ki voltamNe kérdezd, ki voltam
Szövegírók: Galántay Gyula
Orsy Mária

Hagyjuk a múltat, oly mindegy, barátom.
Hazudjak meséket egy furcsa leányról?
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok!

Ma még szeretlek, a mámort kívánom,
De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom.
Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok!

Én nem kívánok többé nagy regényt,
Csak könnyen elszaladó percet.
Így töltök el már minden éjszakát,
Ide jutottam, nincs tovább.

Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
Ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő.

Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik...

Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.

Sokszor hallottam szeretlek örökké,
Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé!
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok.

Múlnak az évek, elhamvad a csók is.
Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is.
Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok

Én nem kívánok többé túl sokat,
Csak néhány odadobott percet.
Így töltök el most minden éjszakát.
Nekem már mindegy, nincs tovább.

Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő!

Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik...

Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.
Szövegírók: Galántay Gyula
Orsy Mária

Hagyjuk a múltat, oly mindegy, barátom.
Hazudjak meséket egy furcsa leányról?
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok!

Ma még szeretlek, a mámort kívánom,
De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom.
Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok!

Én nem kívánok többé nagy regényt,
Csak könnyen elszaladó percet.
Így töltök el már minden éjszakát,
Ide jutottam, nincs tovább.

Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
Ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő.

Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik...

Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.

Sokszor hallottam szeretlek örökké,
Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé!
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok.

Múlnak az évek, elhamvad a csók is.
Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is.
Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok

Én nem kívánok többé túl sokat,
Csak néhány odadobott percet.
Így töltök el most minden éjszakát.
Nekem már mindegy, nincs tovább.

Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő!

Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik...

Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.
A kettőnk életétA kettőnk életét
Szövegírók: Rákosi János
Zeneszerzők: Hajdú Júlia

A kettőnk életét úgy féltem én.
Száz felhő tornyosul kettőnk egén.
Túl sok az ismerős, jó barát,
ki mindenbe belelát,
s mindegyik tanácsot ád.
Jól vigyázz, oly könnyen
összedől a boldogság,
és új szívet akkor senki se vár.
Egymásnak élhetünk szép csendesen,
és boldog is lehetsz nagyon velem.
Nem kell sok ismerős, jó barát,
ki mindenbe belelát,
szívünk jobb tanácsot ád.

Egymásnak élhetünk szép csendesen,
és boldog is lehetsz nagyon velem.
Nem kell sok ismerős, jó barát,
ki mindenbe belelát,
szívünk jobb tanácsot ád.
Szövegírók: Rákosi János
Zeneszerzők: Hajdú Júlia

A kettőnk életét úgy féltem én.
Száz felhő tornyosul kettőnk egén.
Túl sok az ismerős, jó barát,
ki mindenbe belelát,
s mindegyik tanácsot ád.
Jól vigyázz, oly könnyen
összedől a boldogság,
és új szívet akkor senki se vár.
Egymásnak élhetünk szép csendesen,
és boldog is lehetsz nagyon velem.
Nem kell sok ismerős, jó barát,
ki mindenbe belelát,
szívünk jobb tanácsot ád.

Egymásnak élhetünk szép csendesen,
és boldog is lehetsz nagyon velem.
Nem kell sok ismerős, jó barát,
ki mindenbe belelát,
szívünk jobb tanácsot ád.

Mostmagyarul!