Liederen van verlangen- teksten van Karády Katalin

Ilyennek képzeltelek	Ik wist hoe je er uitzag
Szövegíró: Szenes Iván Ilyennek képzeltelek mindig, Álmatlan éjszakákon át, Bár nem tudtam te rólad semmit,Csak vártam te rád. Ilyennek képzeltem az érzést, Amit úgy hívnak szerelemA mesebeli boldogságot Elhoztad nekem. Mit mondjak néked, nem is tudom, semmi sem új a nap alatt, Szeretlek téged nagyon-nagyon Azóta, hogy megláttalak. Ilyennek képzeltelek mindig, Tavaszi álmok idején, És az élettől én mást nem kérek, Csak te légy enyém.	Tekst: Szenes Iván Ik wist al hoe je er uitzag, In al die slapeloze nachten, Al kende ik je nog niet, Ik keek al naar je uit. Ik wist al hoe het voelde, Dat wat men liefde noemt, Geluk als in een sprookje Heb je mij gebracht. Wat moet ik je zeggen? Ik weet het niet, Er is niets nieuws onder de zon, Ik houd heel veel van je Al zolang ik je ken. Ik wist al hoe je er uitzag, Altijd als ik in de lente droomde, En ik vraag niets anders van het leven, Dan dat jij mijn ware bent.
Hunyd be a szemed	Sluit je ogen
Szövegírók: G. Dénes GyörgyZeneszerzők: Hegedüs Tamás Hozzám nem illik a könnyes frázis, könnyelmű sok buta, giccses szó. Szégyen, tudom, de bevallom mégis,szerelmünk több, mint illúzió. Nem illik vallani nőnek vágyról, csak titkon sírhat egy éjjelen, bocsássák meg nekem azt, hogy lángol úgy, mint még soha, az én szívem. Hunyd be a szemed és gondolj rám, én is így teszek sok hosszú éjjelen át.Futni, menekülni késő már, amióta láttam arcodnak lágy mosolyát. Sorsod átfutott a sorsomon, ott égett az ajkad egy percig az ajkamon. Tőlem el nem választ senki, mert te hozzám tartozol. S ha kísértésbe jönnél, hogy elhagyj egy éjszakán: Csak hunyd be szemed és már úgyis gondolsz rám.	Tekst: G. Dénes György Muziek: Hegedüs Tamás Ik hou niet zo van tranentrekkers Of van loze woorden en clichés. Het is beschamend, maar toch zeg ik: Onze liefde is meer dan een illusie. Het hoort niet dat wij vrouwen openlijk verlangen, Wij mogen slechts wenen in de stilte van de nacht Vergeef me dus dat ik beken: mijn hart staat in vuur en vlam. Sluit je ogen en denk aan mij Ik doe dat ook menig lange nacht. Weggaan, vluchten kan niet meer, Sinds ik je lieve glimlach zag. Het lot heeft ons bij elkaar gebracht, ‘t moment dat jouw lippen op de mijne brandden.. Niemand kan je van mij afpakken, Want jij hoort bij mij. En als je in de verleiding komt, Om me te verlaten voor een nacht… Sluit dan je ogen En dan denk je weer aan mij.
Gyűlölöm a vadvirágos rétet	Ik haat die bloemenweide
Szövegírók: Pogár Tibor, Széky S. Dénes Elmondottam a szélnek lenn a kertben, S a Hold is tudja már, hogy nem szeretlek. Virágaid és vallomásaid, Tán azt hiszed, hogy örömet szereztek. Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Hol a kezed a kezembe tévedt. Gyűlölöm az emlékedet, Ez a pár nap mi volt neked? Kinek felelsz, kinek bűnhődsz érte? Gyűlölöm már életemben mindig, Tekinteted puha, nagy bilincsét. Szemed sarkán azt a vásott, Azt a rejtett mosolygásod, Azt a hívó, titkos kicsi fényt. Gyűlölöm a barna hangod, Ezt a furcsa mély harangot. Nékem tűzvészt kongatott Habár mily' halkan suttogott. Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Hol a kezed a kezembe tévedt. Akármilyen csodaszép volt Az volt a baj, az a kézcsók, Ott kezdődött minden fájdalom. Gyűlölöm a barna hangod, Ezt a furcsa mély harangot. Nékem tűzvészt kongatott, Habár mily halkan suttogott. Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Hol a kezed a kezembe tévedt. Akármilyen csodaszép volt Az volt a baj, az a kézcsók, Ott kezdődött minden fájdalom.	Tekst: Pogár Tibor, Széky S. Dénes Ik zei tegen de wind in de tuin, En ook de maan weet het al, ik hou niet van je. Al je bloemen en je liefdesverklaringen, Hebben mij echt niet kunnen bekoren. Ik haat die bloemenweide, Waar je hand de mijne pakte. Ik haat de herinnering aan jou, Wat hebben die paar dagen voor jou betekend? Bij wie moet je je verantwoorden? Voor wie moet jij erom boeten? Ik haat het mijn hele leven al, die zachte beklemmende blik van je, en die schalkse glimlach vanuit je ooghoek Dat uitnodigende, stiekeme lichtje in je ogen. Ik haat je donkere stem, Dat vreemde, diepe geluid. Het klinkt alsof er ergens brand is, Al spreek je nog zo zachtjes. Ik haat die bloemenweide, Waar je hand de mijne pakte. Hoe mooi het allemaal ook was, Helaas is met die handkus ook meteen mijn smart ontstaan. Ik haat je donkere stem, Dat vreemde, diepe geluid. Het klinkt als een brandalarm, Al spreek je nog zo zachtjes. Ik haat die bloemenweide, Waar je hand de mijne pakte. Hoe mooi het allemaal ook was, Helaas is met die handkus ook meteen mijn smart ontstaan.
Mindig az a perc	Altijd weer dat ogenblik
Szövegírók: Mihály István Zeneszerzők: Fényes Szabolcs Mindig az a perc a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk. Mindig az az álom volt a szép, Mely gyorsan semmivé lett, Amit soha többé meg nem álmodunk. Ma a csókra még csak várunk, Menekülhetsz tőlem még, S megmarad a forró vágyunk, Mint egy szép emlék. Mindig az a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk. Hiába futsz előlem, A szíved, bárhogy fél, Szemed titokban tőlem, Szerelmes választ kér. A szívem adnám én is, Egyetlen csókodért. Miért szenvedünk hát mégis? Én jól tudom, hogy mért. Mindig az a perc a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk. Mindig az az álom volt a szép, Mely gyorsan semmivé lett, Amit soha többé meg nem álmodunk. Ma a csókra még csak várunk, Menekülhetsz tőlem még, S megmarad a forró vágyunk, Mint egy szép emlék. Mindig az a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk.	Tekst: Mihály István Muziek: Fényes Szabolcs Het mooiste ogenblik is altijd het ogenblik, Dat het leven je niet geeft, De mooiste kus is Die je elkaar niet geeft. Het zijn altijd de mooiste dromen, Die weer snel voorbij zijn, En die we nooit meer meemaken. We hebben elkaar nog niet gekust, Je kunt nog van me weg, dan blijft ons vurig verlangen bestaan, zoals de herinnering aan iets moois. Het mooiste is het ogenblik, dat het leven je niet geeft, De mooiste kus is Die je elkaar niet geeft. Vergeefs vlucht je weg van me, Al ben je heimelijk bang voor me, Je hart vraagt om een verliefd antwoord, Ik zou ook mijn hart graag geven. Voor een enkele kus van jou. Maar waarom moeten we dan zo lijden? Ik weet precies waarom Het mooiste ogenblik is altijd het ogenblik, Dat het leven je niet geeft, De mooiste kus is Die je elkaar niet geeft. Het zijn altijd de mooiste dromen, Die weer snel voorbij zijn, En die we nooit meer meemaken. We hebben elkaar nog niet gekust, Je kunt nog van me weg, dan blijft ons vurig verlangen bestaan, zoals de herinnering aan iets moois. Het mooiste is het ogenblik, dat het leven je niet geeft, De mooiste kus is, Die je elkaar niet geeft.
A gyöngyhalász	De parelvisser
Szövegírók: Pártos Jenő Zeneszerzők: Georges Bizet A tenger felett, bíborban úszik a fény, Tűzcsókkal várja a holdas éjszakát. A szívem remeg, lágy szellő hozza felém A gyöngyhalászok szomorú sóhaját. A gyöngy, a drága gyöngy Ott fekszik lenn a tengeren. Leszáll a gyöngyhalász És vége már, ha nem vigyáz Egy gyöngyszem ott a lét, Így küzdi át az életét. Nincs sírkereszt, csak néma gyász, Ha örökre elmerül a gyöngyhalász. Egy gyöngyszem ott a lét,... ...Ha örökre elmerül a gyöngyhalász. A gyöngy, a gyöngyhalász. A gyöngy, a gyöngyhalász.	Tekst: Pártos Jenő Muziek: Georges Bizet Het licht boven de zee is donkerrood gekleurd, ‘t verwelkomt het maanlicht met een vurige kus. Mijn hart beeft, een lichte bries brengt me De droeve verzuchtingen van de parelvissers Parels, dure parels Liggen op de bodem van de zee. De parelvisser daalt af naar benee Als hij niet voorzichtig is, sterft hij in de zee Het bestaan is daar één parel Die vecht om het bestaan Geen grafkruisje, slechts stille rouw, als een visser niet meer bovenkomt Het bestaan is slechts één parel ... als een visser niet meer bovenkomt. Parels, parelvissers. Parels, parelvissers.
Hamvadó cigarettavég	Smeulende sigarettenpeuk
Szövegíró: Hegedüs Tamás Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég. Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el. Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító, Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén. Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár, Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz Nyugszik a tálca hamus peremén Az ő sorsa pontosan enyém. Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár. Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll. A szív az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj, Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám. Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég. Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el. Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító, Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár, Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár. Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz Nyugszik a tálca hamus peremén Az ő sorsa pontosan enyém.	Tekst: Hegedüs Tamás Een smeulende sigarettenpeuk in de asbak, langzaam brandt hij op. Sigaretje, geloof me, net als jij ben ik ook brandend weggesmeten. Ooit was ik gelukkig, ik stond in vuur en vlam, mijn donkerrode lippen vol verleiding Maar nu zit ik in mijn kamer, alleen, met niets dan herinneringen om me heen. Ik geloofde je, en de zomer brandde van al onze vurige kussen, maar nu is het herfst, ook in mijn hart, het is laat, mijn tijd zit er bijna op. Een witte peuk, licht bevend in de nacht en gloeiend van de koorts, ligt langzaam op te branden, Stil ligt hij daar op de rand van de asbak, Zijn lot is dat van mij. Er klinkt ergens muziek in de nacht, De maan staat aan de hemel. Mijn hart klopt en dreunt als een trein en stopt straks op het station. Een hart kan niet alles aan, maar morgen doet het missschien geen pijn meer als ik je tegenkom en jij niets tegen me zegt Een smeulende sigarettenpeuk in de asbak, langzaam brandt hij op. Sigaretje, geloof me, net als jij ben ik ook brandend weggesmeten. Ooit was ik gelukkig, ik stond in vuur en vlam, mijn donkerrode lippen vol verleiding Maar nu zit ik in mijn kamer, alleen, met niets dan herinneringen om me heen. Ik geloofde je, en de zomer brandde van al onze vurige kussen, maar nu is het herfst, ook in mijn hart, het is laat, mijn tijd zit er bijna op. Een witte peuk, licht bevend in de nacht en gloei-end van de koorts, ligt langzaam op te branden, Stil ligt hij daar op de rand van de asbak, Zijn lot is dat van mij.
Szeretlek én	Ik hou van je
Szövegírók: Fekete György, Velasquez Szeretlek én, jöjj vissza hozzám, Jó volna becézni, csókolni újra a szád, Úgy sír a nótám, Nélküled borongós ősz van, És nincs többé nyár. Elvitted tőlem az álmaimat, pedig az élet csak gyertyaláng Lassan felőrlöd (-i) a vágyaimat, S mire felébred(sz) késő lesz már... Tudtad, hogy fáj, mégis elmentél, bíztál a nyárban és azt hitted, sosem lesz tél, hull már a hó is, te hívnál most vissza, de szívemben más képe él. Szeretlek én, jöjj vissza hozzám, Jó volna becézni, csókolni újra a szád, Úgy sír a nótám, Nélküled borongós ősz van, És nincs többé nyár.	Szövegírók:Fekete György, Velasquez Ik hou van je, kom bij me terug, ik wil lieve woordjes zeggen, en je kussen op de mond Ik zing een somber lied, zonder jou is is het leven een druilerige herfst en wordt het nooit meer zomer Je hebt mijn dromen van me afgenomen, Maar het leven is slechts een kaarsvlam Langzaam vermorzel jij mijn verlangens, En als je wakker wordt, is het te laat... Je wist dat het pijn deed, toch ging jij weg, Je geloofde in de zomer en dacht, het wordt nooit winter, Maar nu sneeuwt het al, Je zou mij terug willen, maar mijn hart is nu van een ander. Ik hou van je, kom bij me terug, ik wil lieve woordjes zeggen, en je kussen op de mond Ik zing een somber lied, zonder jou is is het leven als een druilerige herfst, en wordt het nooit meer zomer
MOET NOG VERTAALD

Hiába menekülsz	Hiába menekülsz
Malcsiner Béla Hiába menekülsz, hiába futsz. A sorsod elől, futni úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hogy, egymásért szenvedünk. Hiába gondolod, hogy vége már, Hiába vagy fölényes és vidám. Én úgyis tudom, a könny arcodon, Még álmodban visszajár. A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk. De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj, Egyszer ád, csak nekünk. Hiába menekülsz, hiába futsz. A sorsod elől futni, úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hogy, egymásért szenvedünk.	Malcsiner Béla Hiába menekülsz, hiába futsz. A sorsod elől, futni úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hogy, egymásért szenvedünk. Hiába gondolod, hogy vége már, Hiába vagy fölényes és vidám. Én úgyis tudom, a könny arcodon, Még álmodban visszajár. A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk. De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj, Egyszer ád, csak nekünk. Hiába menekülsz, hiába futsz. A sorsod elől futni, úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hogy, egymásért szenvedünk.
Ott ahol zúg	Ott ahol zúg
Szövegírók: Dr. Takáts László Zeneszerzők: Dr. Kiss Angyal Ernő Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb. Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor. Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó. Csendes éjen halkan felsír a tárogató. Ott ahol zúg az a négy folyó, Ott ahol szenvedni jó, Ott ahol kiömlött annyi drága vér, Ezredévről mond mesét a szél, Búg a kürt az ősi várfokán, Honvéd áll a Hargitán. S Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turul madár! Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek. Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek. Még az égen is, hadak útja jár, S a legendák hős vezére paripára száll. Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó. Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó. Ott ahol zúg a négy folyó. Ott ahol szenvedni jó. Ott ahol kiömlött annyi drága vér. Zeng a dal, Kolozsvár visszatér. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán. S Kárpát szent bércére búgva száll, Büszkén áll a magyar turul madár!	Szövegírók: Dr. Takáts László Zeneszerzők: Dr. Kiss Angyal Ernő Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb. Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor. Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó. Csendes éjen halkan felsír a tárogató. Ott ahol zúg az a négy folyó, Ott ahol szenvedni jó, Ott ahol kiömlött annyi drága vér, Ezredévről mond mesét a szél, Búg a kürt az ősi várfokán, Honvéd áll a Hargitán. S Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turul madár! Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek. Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek. Még az égen is, hadak útja jár, S a legendák hős vezére paripára száll. Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó. Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó. Ott ahol zúg a négy folyó. Ott ahol szenvedni jó. Ott ahol kiömlött annyi drága vér. Zeng a dal, Kolozsvár visszatér. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán. S Kárpát szent bércére búgva száll, Büszkén áll a magyar turul madár!
Honvágy	Honvágy
Szövegírók: Kristóf Károly De Fries Károly Idegenben keserűbb a sírás, Idegenben másképp fúj a szél Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés, Ha az ember messze földön él. Néha felsír benned, ami emlék Szívedben egy magyar nóta szól. Hol van az a poros kicsi görbe utca, Ahol boldog gyermekkorod volt. Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját Duruzsol egy hang belül és csábítóan azt mondja honvágy… honvágy… Idegenben keserűbb a sírás, Idegenben másképp fúj a szél Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól hiába mégy felejteni mindig haza gondolsz És valld be azt, hogy nagyon árván élsz. Hiába való az útravaló, ha elfogy egyszer a hazai jó ennivaló Soha nem fogy el, soha nem megy el a lelkedből a fájdalom, ha rá emlékezel.	Szövegírók: Kristóf Károly De Fries Károly Idegenben keserűbb a sírás, Idegenben másképp fúj a szél Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés, Ha az ember messze földön él. Néha felsír benned, ami emlék Szívedben egy magyar nóta szól. Hol van az a poros kicsi görbe utca, Ahol boldog gyermekkorod volt. Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját Duruzsol egy hang belül és csábítóan azt mondja honvágy… honvágy… Idegenben keserűbb a sírás, Idegenben másképp fúj a szél Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól hiába mégy felejteni mindig haza gondolsz És valld be azt, hogy nagyon árván élsz. Hiába való az útravaló, ha elfogy egyszer a hazai jó ennivaló Soha nem fogy el, soha nem megy el a lelkedből a fájdalom, ha rá emlékezel.
Ne kérdezd, ki voltam	Ne kérdezd, ki voltam
Szövegírók: Galántay Gyula Orsy Mária Hagyjuk a múltat, oly mindegy, barátom. Hazudjak meséket egy furcsa leányról? Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok! Ma még szeretlek, a mámort kívánom, De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom. Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok! Én nem kívánok többé nagy regényt, Csak könnyen elszaladó percet. Így töltök el már minden éjszakát, Ide jutottam, nincs tovább. Ne kérdezd, ki voltam, A csókodat én akartam. Ha majd egyszer megsokalltad, Azt mondod: agyő. Egy könnyet se ejtek, Ó én könnyen elfelejtlek. És tán azt se kérdezem meg: Ne is mondd meg, hogy miért. Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig. Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik... Ne kérdezd, ki voltam, A sorsomat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltam, Azt mondom: agyő. Sokszor hallottam szeretlek örökké, Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé! Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok. Múlnak az évek, elhamvad a csók is. Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is. Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok Én nem kívánok többé túl sokat, Csak néhány odadobott percet. Így töltök el most minden éjszakát. Nekem már mindegy, nincs tovább. Ne kérdezd, ki voltam, A csókodat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltad, Azt mondod: agyő! Egy könnyet se ejtek, Ó én könnyen elfelejtlek. És tán azt se kérdezem meg: Ne is mondd meg, hogy miért. Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig. Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik... Ne kérdezd, ki voltam, A sorsomat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltam, Azt mondom: agyő.	Szövegírók: Galántay Gyula Orsy Mária Hagyjuk a múltat, oly mindegy, barátom. Hazudjak meséket egy furcsa leányról? Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok! Ma még szeretlek, a mámort kívánom, De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom. Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok! Én nem kívánok többé nagy regényt, Csak könnyen elszaladó percet. Így töltök el már minden éjszakát, Ide jutottam, nincs tovább. Ne kérdezd, ki voltam, A csókodat én akartam. Ha majd egyszer megsokalltad, Azt mondod: agyő. Egy könnyet se ejtek, Ó én könnyen elfelejtlek. És tán azt se kérdezem meg: Ne is mondd meg, hogy miért. Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig. Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik... Ne kérdezd, ki voltam, A sorsomat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltam, Azt mondom: agyő. Sokszor hallottam szeretlek örökké, Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé! Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok. Múlnak az évek, elhamvad a csók is. Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is. Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok Én nem kívánok többé túl sokat, Csak néhány odadobott percet. Így töltök el most minden éjszakát. Nekem már mindegy, nincs tovább. Ne kérdezd, ki voltam, A csókodat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltad, Azt mondod: agyő! Egy könnyet se ejtek, Ó én könnyen elfelejtlek. És tán azt se kérdezem meg: Ne is mondd meg, hogy miért. Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig. Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik... Ne kérdezd, ki voltam, A sorsomat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltam, Azt mondom: agyő.
A kettőnk életét	A kettőnk életét
Szövegírók: Rákosi János Zeneszerzők: Hajdú Júlia A kettőnk életét úgy féltem én. Száz felhő tornyosul kettőnk egén. Túl sok az ismerős, jó barát, ki mindenbe belelát, s mindegyik tanácsot ád. Jól vigyázz, oly könnyen összedől a boldogság, és új szívet akkor senki se vár. Egymásnak élhetünk szép csendesen, és boldog is lehetsz nagyon velem. Nem kell sok ismerős, jó barát, ki mindenbe belelát, szívünk jobb tanácsot ád. Egymásnak élhetünk szép csendesen, és boldog is lehetsz nagyon velem. Nem kell sok ismerős, jó barát, ki mindenbe belelát, szívünk jobb tanácsot ád.	Szövegírók: Rákosi János Zeneszerzők: Hajdú Júlia A kettőnk életét úgy féltem én. Száz felhő tornyosul kettőnk egén. Túl sok az ismerős, jó barát, ki mindenbe belelát, s mindegyik tanácsot ád. Jól vigyázz, oly könnyen összedől a boldogság, és új szívet akkor senki se vár. Egymásnak élhetünk szép csendesen, és boldog is lehetsz nagyon velem. Nem kell sok ismerős, jó barát, ki mindenbe belelát, szívünk jobb tanácsot ád. Egymásnak élhetünk szép csendesen, és boldog is lehetsz nagyon velem. Nem kell sok ismerős, jó barát, ki mindenbe belelát, szívünk jobb tanácsot ád.