A hír váratlanul jött, szinte végigsepert a közösségi médián. Előző nap még csak a jobbulást kívánó üzenetekből tudhattuk meg, hogy valami nagy baj van, mára megjött a tragikus hír.

Ökrös Csaba 1960-ban született. Véletlennek köszönhető, hogy a hegedülést már gyerekkorában elkezdte, akkor még klasszikus zenét játszott. 16 éves korában viszont már városa néptáncegyüttesének kísérője volt. (Pályájának indulásáról mesélt a Most Magyarul! Hongarije Magazine 2007.évi 38. számában.) Ebben a korában kezdett el érdeklődni az erdélyi népzene iránt. Sokszor heti rendszerességgel utazott ki Kolozsvárra (Cluj), ahol a legismertebb erdélyi néprajzkutató, Kallós Zoltán vette pártfogásába, s vitte magával a Mezőségre, ahonnan a „táncház” ötlete származik, s tanulta el a prímásoktól a táncházi muzsikálást. 

Később Kalotaszegre is eljutott, ahol összeismerkedett a legendás Fodor Sándor ’Neti’-vel, a talán utolsó nagy kalotaszegi prímással. Bár Egerben kezdte el tanulmányait, másfél év múlva Amerikába, Bostonba hívták el magyar népzenét tanítani. Visszatérve a Bartók Táncegyüttes, majd a Magyar Állami Népi Együttes kísérő zenekarának prímása lett. 1986-ban alapította meg az Ökrös-együttest, amely 15 éven át szebbnél szebb lemezeket produkált. (A magyar népzenei lemezek összességét tekintve is kiemelkedőnek tartom „Az örök Kalotaszeg” (MM 86) és a „Bonchida háromszor”-t, melyek a magyar mellett a románság és a cigányság zenéjét is bemutatják. Mindkettő Kelemen László szerkesztése, aki az együttes brácsása volt.) A 15 év alatt minden évben amerikai fellépésekre mentek, s még a legnagyobb philadelphiai koncertteremben is felléptek ’Neti’ Sanyival.