Felvidék - Gótikus csodák Kelet-Szlovákiában

Mivel a Trianon után megmaradt Magyarország jórészt megegyezik ezzel a korábban törökök által dúlt résszel, annak, aki a román, gót vagy reneszánsz mûvészet magyar példáit szeretné tanulmányozni, leginkább Erdélyben vagy Szlovákiában kell ezeket keresnie. Ami például gótikus templomépítészetünk legfontosabb példáit illeti, ezek ugyancsak vagy Szlovákiában (Pozsony, Kassa, Lőcse, Bártfa stb.) vagy a ma Romániához tartozó Erdélyben (Kolozsvár, Brassó, Segesvár, Medgyes, Nagyszeben stb.) találhatók.

Ezúttal a szlovákiai gótikáról szólunk, azon belül is Kelet-Szlovákia néhány gótikus mûemlék templomáról. Mielőtt ezt megtesszük, emlékeztetnünk kell az olvasót arra, hogy Szlovákia (ill. a közelmúltig Csehszlovákia) csak Trianon óta létezik önálló országként. A mai Szlovákia korábban Magyarország északi részét alkotta, amelyet Felvidéknek vagy Felföldnek hívtak részben északi elhelyezkedése, részben döntően hegyes tájai miatt.
Ami a népességet illeti, a Felvidék déli részén többségében magyarok, attól északra szlovákok laktak. A mai fővárosban, Pozsonyban (Bratislava), a bányavárosokban, valamint az északon elterülő Szepességben (Spiš) a német telepesek voltak többségben, és ők általában is jelentős szerepet játszottak a városi építészetben. Kelet-Szlovákiában még ruszinok is éltek, de nem annyira a városokban. A lakosság etnikai összetétele mára jelentősen megváltozott: a magyarok aránya csökkent (habár Dél-Szlovákiában még mindig jelentős) és németek alig maradtak. Azok közül a magyarok közül, akik a háború után nem lettek kitelepítve, vagy nem hagyták el az országot önként, sokan beolvadtak a szlovákságba. Az asszimilációt – szemben az erdélyivel – az is segítette, hogy a szlovákok és a magyarok vallása megegyezett, döntően római katolikus, kisebb részben evangélikus vagy református volt.

A középkorban Felvidék Európa egyik leggazdagabb vidéke volt. Európában itt bányászták a legtöbb ezüstöt, és itt volt a legjelentősebb az aranybányászat is. Ez magyarázza a felvidéki városok, és különösen a közép-szlovákiai bányavárosok pompás középkori épületeit. De Kelet-Szlovákiában is gyönyörû városok vannak. A XVII. század végén I. Lipót király például a kassai dómot Magyarország legszebb templomaként említi.
Ha a turista ma Kelet-Szlovákiában jár, azt tapasztalja, hogy nagyon kevés nyugati autót lát, pedig az utak jók, az árak a magyarországinál alacsonyabbak, a közlekedés olcsóbb. Igaz, 2003. nyarától Szlovákia rohamléptekkel igyekszik a benzin, a szolgáltatások és a termékek ára terén Európához 'felzárkózni'.

Míg a kommunizmus idején Szlovákiában is szürkeség ült mindenre, és a mûemlékek egy jelentős részét elhanyagolták, addig a rendszerváltozás után a városközpontok hirtelen kicsinosodtak. Ennek különösen szép példája Kassa (Košice), amelynek polgármestere a jelenlegi államelnök volt, Rudolf Schuster. Schusternek jelentős része volt a város megszépítésében. Egyébként a közelmúltban ő volt az, aki októberi magyarországi látogatása előtt azt javasolta, hogy ne várjuk meg az Európai Unióhoz való csatlakozást, engedjük a két ország állampolgárait a kb. 600 km hosszú közös államhatáron át olyan szabadon közlekedni, amilyen szabadon az az Unióban szokás.
A magyar határhoz legközelebb Kassa fekszik. Kassa már a XIV. században (Buda után) az ország második legjelentősebb városa volt. Ezt megelőzően, már 1243 körül szabad királyi város lett. Körülbelül ez idő tájt vándoroltak be a városba a flamand és szász telepesek.

A korábbi évszázadokban Kelet-Szlovákia jelentős része az egri egyházmegyéhez tartozott, így Kassa is, amely csak 1804-ben lett püspöki székhely. Katedrálisának védőszentje Árpád-házi Szt. Erzsébet, II. Endre magyar király lánya. Erzsébet magyar, férje pedig (Wartburg várának ura) német volt, így mindkét nemzet saját szentjei közt tiszteli, s talán ezért választották a várost lakó magyarok és németek már a XIII. sz. végén védőszentjükké. A dóm főoltára (1474-7) az oltárszekrény gyönyörû szobraival és az oltárszárnyak 48 táblaképével (három sorozatban) valószínüleg a világ egyik legszebb gótikus szárnyas oltára. A táblaképek közül kiemelkedik az Árpád-házi Szt. Erzsébet életét bemutató ciklus. Egy másik jelentős gótikus oltár, a Mária látogatása a jobb oldalhajó szentélyében található. Kiemelkedő jelentőségû a tizenhat méter magas, kőből faragott gótikus szentségház, valamint a prágai Szt. Vitus székes-egyházéhoz hasonló királygaléria és kettős lépcső, továbbá a három díszes bejárati kapu.

Továbbutazva északra a következő jelentős műemlék város Eperjes (Prešov). Ahogy Kassára, úgy Eperjesre is jellemző a főtemplománál kiszélesedő főutca. Nem messze Eperjestől, egy kisebb településen, Kisszebenben (Sabinov) is szép gótikus szárnyas oltárt találhatunk. Igaz, ez csak másolat, mert (mint ahogy több más felvidéki és erdélyi szárnyas oltár esetében is) az eredeti Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, található.
Némi kitérőt jelent, de nagyon megéri, ha ellátogatunk a főútvonaltól északra Szlovákia egyik legmeghittebb és legszebb főterű városába, Bártfára (Bardejov). Szép házai és sokszor ékszeres dobozhoz hasonlított gótikus városházája mellett legfőbb látványossága a Szt. Egyed templom. Akkor értékeljük csak igazán, hogy itt egyetlen templomban tizenegy gótikus oltár maradt fenn (jóllehet még Kassának is ajándékoztak az oltárokból), ha meggondoljuk, hogy például Angliában egyetlen szárnyas oltár se élte túl a vallásháborúkat és a polgárháborút. Pedig Bártfa is alapvetően német város, s a protestantizmus fellegvára volt. A szélsőségesek követelték is a gótikus berendezés megsemmisítését, de a mérsékeltek ezt megakadályozták. Itt nem a neogót főoltár, hanem a gótikus mellékoltárok a jelentősek. Közülük a legszebb a főoltártól balra található Jézus születése oltár, amely egyben Szlovákia legfontosabb későgótikus oltára. Itt is van egy gyönyörû kő szentségház, amely szintén a kassai mester munkája. (A tridenti zsinatig ebben őrizték az oltáriszentséget, oltáron való elhelyezése csak később lett általános.)
A turistának külön öröm, hogy ezekről a templomokról ma már szép kivitelezésű, idegen nyelveken írott, tárgyilagos könyveket lehet kapni. Igaz, magyarul még mindig nem jelentek meg, de az angol és német szövegben a magyar történelmi személyneveket legalább magyarul és helyesen írják (és nem szlovákosítva), s nem tesznek úgy, mintha ezer évig nem lett volna közük Magyarországhoz. Ez nem volt mindig természetes!
Ha Eperjesről nyugatra folytatjuk utunkat, a Szepességbe érkezünk. Ez a múltban főleg németek (szászok) által lakott vidék különösen gazdag mûemlékekben. Egyházi székhelye Szepeshely (Spišská Kapitula), amely a legnagyobb felvidéki várral, a Szepesvárral szembeni dombon helyezkedik el. A XI. században alapított templomban egy 1317-ből származó, Károly Róbert magyar királyt ábrázoló freskó található. Az 1499-ben épített késő gótikus Zápolya-kápolnában van a Mária megkoronázása-oltár. A másik talán legszebb gótikus oltár a Mária halála. Az egész, fallal körülvett káptalani épületegyüttes műemléki védelem alatt áll.

A Szepesség műemlékekben leggazdagabb városa Lőcse (Levoča). Legnevezetesebb temploma a Szt. Jakab templom, amely egy sor XV. századi gótikus szárnyas oltárral dicsekedhet. Közülük a legnevezetesebb a világon a legmagasabb (18,62 m) főoltár (1507-17). Alkotója Lőcsei Pál mester (kb. 1460-1537), akinek életéről nem sokat tudunk, valószínűleg Veit Stoss krakkói műhelyében tanult. A főoltáron kívül a Jézus születése-oltár is az ő műve. Szobrait mozgalmasság és nagy kifejező erő jellemzi. Ez már a gótikából a reneszánszba átmenő periódus jellegzetessége.
Hasonlóképpen gótikus és reneszánsz részletekből áll össze Lőcse másik legnevezetesebb épülete, a Városháza, amely a főtéren a Szt. Egyed templom mellett áll, s ma Szepesi Múzeumként funkcionál. Ezt az épületet szinte minden magyar ismeri Mikszáth Fekete város című regényéből, vagy az annak alapján készített filmből.
Lőcse környékén további fontos, bár kisebb léptékű gótikus templomokat is találunk, így Szepes-csütörtökön (Spišský Štvrtok), Iglón (Spišská Nová Ves), Zsigrán (Žehra), vagy a ma már Poprád külvárosának számító Szepesszombaton (Spišská Sobota).

Bár Kelet-Szlovákia városaiban más építészeti korszakok alkotásai is megtalálhatók, a városokat domináló legfőbb egyházi – és sokszor világi – épületek a gótika nagyszerűségét hirdetik. A gótika ide némi késéssel érkezett, később, mint Nyugat-Európába, de sajátos atmoszférájú és igen jelentős alkotásokat hagyott hátra.

Abkarovits Endre