Visszatért a falunkba a nyugalom – vége a fesztiválnak. Meleg volt, - kánikula, és zajos tömeg. Kapolcs egy csöndes kis falu, a Balaton felvidéken, a gyönyörû Bakony hegység egyik völgyében. A fesztivál évrôl évre a következô hat faluban játszódik: Taliándörögd, Öcs, Pula, Vigántpetend, Monostorapáti, és a központja Kapolcs. Normális idôkben két kocsma és egy étterem mûködik a mi falunkban, ilyenkor viszont kb. tizenöt kocsma és megszámlálhatatlan kis büfé, snack bár, illetve étterem.

Minden kert egy camping-hely, sátrakkal tele. Számtalan butik, ahol ruhafélét, fa- és fémárut lehet vásárolni, és –véleményem szerint –túl sok kerámiát, aztán itt van a karitasz, véradási lehetôség, stb. stb. Emellett hatalmas kultur-môsor: színház, irodalmi elôadások, hangversenyek, klasszikus és jazz koncertek, világzene, és persze sok-sok népzene és népi tánc. Én fôleg ez utóbbinak szentelem figyelmemet. Bár holland vagyok, a szívem magyar. Az elsô koncerten, amire eljutottam, a Moldáviából származó „Szeres együttes" játszott, s mivel már viszonylagos jártasságra tettem szert a moldvai népzenében, így számomra a Fesztivál máris sikeres volt!

Túl sok lenne mindent felsorolni, így csak arról adok hírt, amit a saját fülemmel hallottam.

A klasszikus zene mûfajban fellépett a veszprémi Mendelssohn kamarazenekar. A négy évszakot játszották Vivalditól és Astor Piazzolától! Vivaldi tavasza után jött Piazzola tavasza, és így tovább. A publikum vastapssal viszonozta a bravúros elôadást.

A Mandel Quartet a kapolcsi templomban angol, francia és magyar reneszánsz zenét játszott. Ariel Ramirez csodálatos Missa Criolla – ja varázslatossá tette az utolsó napon celebrált szentmisét, a „völgymisét".

Népzenében óriási volt a választási lehetôség, így csak néhány kiemelkedô elôadást említek. Majorosi Marianna énekelt a Csík zenekar kíséretében. Galkó Balázs, aki 20 éve a lelke és motorja a Fesztiválnak, minden nap 5 és 6 között népdalokat tanított nekünk. Balázs jogosan aggódik amiatt, hogy egyre kevesebbet énekelünk, és a kultúránknak ez a része teljesen ki fog halni, ha nem teszünk ellene valamit. Ott állt tehát minden délután ötkor a platánfa alatt, és tanította a népdalokat, nagy szeretettel és humorérzékkel. Sokan hallgatták meg, együtt énekeltünk, igazi happening volt.

Hatalmas kínálat volt tehát népzenébôl, olyan híres zenekarokkal, mint a Méta, az Ökrös, a végén mindig táncházzal, és nagy örömömre, több citerazenekar is fellépett.

Öcs faluban nagy élvezettel hallgattam meg a három szép nô – Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Szalóki Ági – éneklését. Lelkesedésük magával ragadó volt a koncert elejétôl fogva, illetve már a koncert elôtt is, a mikrofonpróbánál. Ilyenkor az énekesek általában csak annyit kiabálnak: egy-kettô, egy-kettô, de nem így Ági, aki egy pergô ritmusú dallal kezdett, már a mikrofonpróbánál is, amire a publikum nagy lelkesedéssel reagált. Ágnes és Szilvia hasonlóképpen cselekedtek, és ezzel elkezdôdött a koncert. Néhány nappal késôbb, ugyanazon a színpadon került sor a Balkán gitár trió elôadására: egy Szerbiából származó apa és két fia alkották a triót. Hihetetlen virtuozitással játszottak. Egy adott pillanatban aztán az egyik fiú fölállt, és az apja feje fölött áthajolva, elkezdett játszani ugyanazon a gitáron, majd a másik fiú is követte, s így hat kézzel játszottak a boldog apa gitárján. A nagyérdemô nem akarta elhinni, amit látott, és hallott: ami itt történt, az már talán nem is volt igaz!

Még két nagyon különleges zenei eseményt említenék.

Az Parafoniának a mi templomunk, a kapolcsi Római Katolikus templom adott otthont, mint már az elmúlt évben is. Fiatal szellemi fogyatékosokból áll ez a zenekar. Számomra nagyon megható volt látni a lelkesedésüket; csodálatos élmény volt ott lenni.

A másik a Muzsikás együttes volt. Öt koncertet adtak, amelyek közül az elsô nagyon különleges volt. Sétálva mentünk mindnyájan az Öcs-i faluháztól a mezôkön át a környezô erdôkbe, és az utat a polgármester vezette, valamint az együttes két tagja. Meg - megálltunk, és ilyenkor Sipos Mihály hegedült nekünk, Hamar Dániel pedig ütôgardonon játszott. Emellett Mihály a gyógynövények titkaiba is bevezetett bennünket: melyikbôl milyen bajokra lehet gyógyteát készíteni…Megálltunk a régi zsidó temetônél is, ahol Sipos Mihály varázslatos zsidó zenét játszott. Aznap este a Muzsikás koncertet adott a két másik zenészével együtt: Éri Péter brácsán és gitáron, Porteleki László hegedôn játszott, és két népi táncos tette még színesebbé elôadásukat. Különleges volt az éjféli koncertjük is: meditatív zene, mely imádságra késztet – szintén a kapolcsi templomban. Másnap egy zsidó zenének szentelt esti koncertben Bob Cohen volt a meghívott vendég. Énekelt és kobozon játszott.

Mindent egybevetve kitônô volt az idei (2007. évi) Fesztivál is – bár én személy szerint úgy érzem, sok mindenrôl lemaradtam (például Palya Bea énekérôl) – de ezeket majd jövôre bepótolom.

Tekst/írta: Jan ten Hove
Vertaling/fordította: Korányi Judit